Napkorong

Сергей Есенин:

НОЩЬ И ПОЛЕ, И КРИК ПЕТУХОВ…

Нощь и поле, и крик петухов…
С златной тучки глядит Саваоф.
Хлесткий ветер в равнинную синь
Катит яблоки с тощих осин.

Вот она, невеселая рябь
С журавлиной тоской сентября!
Смолкшим колоколом над прудом
Опрокинулся отчий дом.

Здесь все так же, как было тогда,
Те же реки и те же стада.
Только ивы над красным бугром
Обветшалым трясут подолом.

Кто-то сгиб, кто-то канул во тьму,
Уж кому-то не петь на холму.
Мирно грезит родимый очаг
О погибших во мраке плечах.

Тихо-тихо в божничном углу,
Месяц месит кутью на полу…
Но тревожит лишь помином тишь
Из запечья пугливая мышь.

1917
_______________________________

Szergej Jeszenyin:

ÉJ, MEZŐ, KAKAS-SZÓ PÁRBAJA…

Éj, mező, kakas-szó párbaja…
Néz az Úr a felhőből maga.
Csípős szél almákkal gurigáz,
Kéklő síkon karcsú fákat ráz.

Szeptember van, bús a víz-fodor,
Darubúcsú-bánatot sodor!
Tónál harangszót nem hallani,
Felfordult a ház, az apai.

Úgy van itt, mint rég, minden dolog,
Folyók, nyájak mind ugyanazok.
Rozzant füzek rőt dombok felett
Rázzák alul még levelüket.

Meghalt egy, homályba tűnt egy más,
Nincs a halmon többé dalolás.
A szülői tűzhely csendesen
Elmereng a veszteségeken.

Az ikonos zugban csend az úr,
Hold a padlón toros étket gyúr…
Gyász csendjét a kemence mögül
Félénk egér sérti egyedül.

1917

* * * * *