Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 12:42:17
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 95
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Petőfi Sándor: Az alföld / Die Tiefebene


Az alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpûlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhõk közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettõs ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellõk lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltõl meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dõlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdõ
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektõl nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hûs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsõm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.

Petõfi Sándor 1823 – 1849


Die Tiefebene

Was willst du von mir, raue Karpaten
mit dem wildromantischen Föhrenwald!
Bewundern kann dich aber lieben nicht,
und deine Gebirge geben mir keinen Halt.

Unten ans Flachland weiter Ebene
dort bin ich daheim, und dort ist mein' Welt;
wie aus dem Kerker befreite Adlerseele,
wenn mein Blick auf endlose Ebene schwellt.

Dann fliege ich hoch über den Wolken
weg von Erde, wo meinen Gedanken kreist,
und lächelnd schaut mich die weite Ebene
von der Donau bis zu den Ufern des Theis.

Unter das Trugbild bedeckten Himmel
Klein-Kumaniens hundert dicke Hudeln
und mittags bei dem langen Ziehbrunnen
vor den zwei breiten Doppeltrögen saufen.

Das wilde Galoppieren des Gestüts
rauscht im Winde und die Hufen stampfen
und hört man das Johlen des Pferdehirten
und das Knallen den lauten Peitschen.

Beim Gehöft am Schoß der milden Brise
wiegt sie sich der Weizen mit vollen Ähren
und mit regen Farben des Smaragdes
will die Gegend einen Kranz gewähren.

Hierher fliegen von den nahen Rohren
die Wildgänse in Abend Dämmerung
und aufgeschreckt fliegen sie sofort weg,
wenn das Schilf biegt, beim schlechte Witterung.

Hinter dem Hof mitten in tiefen Puszta
einsam steht mit schiefem Kamin ein Gasthaus;
öfters besucht von durchstiegen Ganoven,
auf dem Markt gehend, nach Kecskemét hinaus.

Beim Gasthaus ist ein winziger Pappelwald
vergilbt in Sand der Königsmelonen;
dort nistet auch der gellende Falke,
wo die Kinder ihn nicht beunruhigen.

Dort gedeiht auch das traurigen Steppengras
und die blauen Blumen der Kugeldistel;
zu ihren kühlenden Schatten bei Mittagshitze
die bunte Echse kommt mit ihren Geschwistern.

Dort Fern, wo Himmel und Erde treffen,
aus der Düsterheit die Blaue Wipfel der Obstbäume
blickt, und dahinter wie eine zarte Nebelwand
die Türmer, die städtischen Gotteshäuser.

Schön bis du Flachland, zumindest für mich schön!
Hier stand meine Wiege, hier bin ich geboren.
Hier soll man mich mit dem Leichentuch zudecken, hier
soll ein Hügel über meinem Grab erheben.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
KiberFeri - január 15 2022 15:23:16
Hmm... régiség a vers, de fontos, mert az akkori körképet, az akkori világról tökéletesen megkapjuk...
KíberFeri smiley
Toni - január 22 2022 09:30:55
Köszönö Ica és Feri az olvasást...üdv Tóni...
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes