Ráncolta homlokát az alkonyi ég
gyûrött fellegek alkottak barázdát,
a horizont akár bíbor színû nyakék:
nap-medál díszíti a tó tükrén láncát.
Csendes volt a langyos szél, már-már szellõ
fûbe simul láthatatlan tenyere,
az ébrenlét kezébõl kihullt a gyeplõ,
s a szendergés álomba suhant el vele.
zsuzsu - április 19 2008 08:00:14
Sikerült teljesen átadnod ezt az alkonyi hangulatot. Szép a kép is, amit elképzelek a versed nyomán. Az utoló két sor telitalálat.
nagyon jó. Szeretettel: zsuzsu
Henkee - április 19 2008 08:09:15
Tökéletes rímek, fantasztikus összhatás...gratulálok Janus, ez nagyon jóra sikerült
Szeretettel:Henkee
reitinger jolan - április 19 2008 10:42:30
Festõnek készültél, csak költõ lett belõled.
Üdv. Joli
Hedzsi - április 19 2008 13:10:21
Na hát ez is gyönyörû lett!!! Gratulálok!!!:-))))
Magdileona - április 19 2008 22:54:16
Csodásan festõi, "janusosan" szép!
