Napkorong

Сергей Есенин:

К ПОКОЙНИКУ

Уж крышку туго закрывают,
Чтоб ты не мог навеки встать,
Землей холодной зарывают,
Где лишь бесчувственные спят.

Ты будешь нем на зов наш зычный,
Когда сюда к тебе придем.
И вместе с тем рукой привычной
Тебе венков мы накладем.

Венки те красотою будут,
Могила будет в них сиять.
Друзья тебя не позабудут
И будут часто вспоминать.

Покойся с миром, друг наш милый,
И ожидай ты нас к себе.
Мы перетерпим горе с силой,
Быть может, скоро и придем к тебе.

1911
_________________________________

Szergej Jeszenyin:

EGY ELHUNYTHOZ

A koporsód fedele zárva,
Hogy fel ne kelhess soha már,
Hideg rögök hullnak reája,
Hol álom, érzéketlen vár.

Hívunk, s bár néma leszel okkal,
Midőn e sírt vesszük körül,
Szokásos kézmozdulatokkal
Föléd sok koszorú kerül.

E koszorúk pompásak lesznek,
Nyughelyed tőlük majd ragyog.
A jó barátok sem felednek,
Gyakran gondolnak rád azok.

Drága barátunk, hamvaidra
Hozzon nyugalmat Istenünk,
Meggyászolunk, s tán meg van írva,
Nemsoká szomszédok leszünk...

1911
_________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2022. január 26.

* * * * *

Hozzászólások

KiberFeri - január 27 2022 15:50:14
Dávid kérlek, remek a vers! Én odaképzeltem az inkriminált szót és nem cseréltem volna ki, mert aki reklamált az a hunyó, mert nem érti a régies beszédet.
"Lebírva" = gyermekkoromban még használták a régi öregek és azzal a versszak nekem, így magamtól jobban tetszik. 110 évvel ezelőtt még így beszéltek... (Pl., letudtuk, túl vagyunk rajta, elmúlt... stb.)
KíberFeri

Szollosi David - január 27 2022 18:37:51
Kedves Manon!
Nagyon köszönöm, az én 3 hozzászólásomat valóban törölheted, mert
a javított verziót voltál szíves feltenni, így azok már nem időszerűek.
Köszönettel a szép képért is!
Dávid