Napkorong

Magyarország

Magyarország, Magyarország!
Minden rögöd áldva áldom!
Te vagy az én édes anyám,
Te vagy az én mennyországom!
Nincs is hozzád hasonlatos
Sehol a föld kerekségen:
úgy ragyogsz a többi között,
Mint a nap a tiszta égen.

Meg vagy áldva minden jóval:
Van borod és búzád bőven;
Nyakig úszol tejben-vajban
Majdnem minden esztendőben.
Hegyeidnek nemes fémét
Munkás kezek vésik, vájják;
Édes bélü jó gyümölcsök
Húzzák kerted minden fáját.

Szép lányoknak nagy hazája:
Akinek kell, — válogasson.
Szépségéről, jóságáról
Nagyhírű a magyar asszony,
Patyolatból van a keble
Minden magyar menyecskének;
Más idegen országokban
Királynőknek illenének.

Férfiban sem fogyatékos,
Büszke lehet bárki rája:
Ö, a kerek nagy világnak
Legvitézebb katonája,
Királyért és szabadságért
Életét is föláldozza;
De lesújtja azt, ki az ő
Becsületét besározza.

Én Istenem! ha megáldád
Hazám földjét minden jóval:
Miért kellett meg is verned
Annyi hitvány árulóval?
Én Istenem ! add csak felét
A sok kincsnek, a sok jónak!
S ne adj, akárhogy keresse:
Még egy falat kenyeret se:
A sok hazaárulónak!

Révai Károly 1856 – 1923

Ungarn

Ach, Ungarn Land, ach, Ungarn Land!
Deine Scholle segne alle!
Du bist meine liebe Mutter,
du bist meine Gebetshalle!
Es gibt niemand, der dir ähnelt,
nirgendwo auf dieser Erde:
So glänzt du von all jenen
wie die Sonne in Sternenkette.

Mit allem Guten bist gesegnet:
Wein und Weizen hast du genug;
bis zum Hals in Milch und Honig
schwimmst du Jahr für Jahr so gut.
Edelmetall aus den Bergen
Arbeiterhände bohren, graben;
sehr süss schmecken deine Früchte
von den Bäumen in dem Garten.

Tolle Heimat, schöne Mädchen:
Wer eine will, – kann frei wählen.
Über ihre Schönheit, ‘d Güte,
die Ungarin kannst du rühmen,
schneeweiß sind ihre Brüste von
aller ungarischen Bräute;
im anderen fremden Länder
wären Königinnen heute.

Kein Mann ist mit Behinderung,
darauf kann ja jeder stolz sein:
Und er ist auf der grossen Welt
immer der tapferste Soldat,
für den König und der Freiheit
opfert er auch seinen Leben;
doch hasst jeder, wer seine Ehre
mit Schande und Dreck verkleben.

Mein Gott! Wenn du gesegnet hast
mein Heimatland mit allem Segen:
Warum musstest du ihn strafen?
Mit so viel argen Verrätern?
Mein Gott! Gib nur die Hälfte von
den vielen Schatz, in unser Leben!
‘d gib ihm nicht, wenn er noch so sucht:
nicht einmal ein Stück trockenes Brot:
an die vielen Landverräter!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólások

KiberFeri - január 27 2022 15:22:48
Remek verset írt a Révai gyerek. Minden elismerésem, ahogy az akkori problémakört összefogta.
A legkíváncsibb arra lennék, ha most föltámadna, mit szólna a mai világhoz és a történelem ilyentén alakulásához...
Jó, hogy ezt a remeket elénk tártad és a fordítást, aki elolvassa, az is sokat megtud a magyarok múltjáról.
Elismeréssel, tisztelettel maradok:
KíberFeri