|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A dal.
A költő dala csalogányszó,
A mely kizeng a lomb alól:
Önbánatát enyhíti véle.
De másoknak dús gyönyörére
Dalol.
A költő dala rózsaillát,
A mely belengi a tavaszt:
Önvágya száll abban merészen,
De mámort másoknak szivében
Fakaszt.
A költő dala égi láng, mit
A földre szórnak csillagok:
Mi benne ég, önlelke fénye,
De másoknak bús éjjelébe
Ragyog.
Szamolányi Gyula - 1932
Das Lied.
Des Dichters Lied ist wie Nachtigall-Lied,
der, der unter dem Laub raus klingt:
Es lindert immer dein Selbstmitleid,
weil für die andere Herrlichkeit
laut singt.
Des Dichters Lied ist wie Rosenstrauss,
welche der Frühling herbeiruft:
Das Selbstmitleid ist mutig von derer,
doch rauscht in Herzen der anderen
‘d verpufft.
Des Dichters Lied ist wie Himmelsrand,
Sternen streuen auf die Erden:
Was darin brennt, ist das Seelenlicht,
den anderen kann das Trauer Licht
werden.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- február 03 2022 14:37:06
Toni kérlek, klassz ez a vers, köszönöm, hogy olvashattam!
Nekem is tettszenek a hasonlatai...
Maradok tisztelettel:
KíberFeri  |
- február 04 2022 08:48:04
Köszönöm Ica és Feri az olvasást és a kedves szavaitokat is...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
