|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A király jobb keze
Fehérvárott összegyülnek
Az egész országból
Főpapok és nemes urak
Király parancsából.
Fehérvárott a templomban
Negyvenöt év óta
Nyugoszik elsö királyunk
Márvány-koporsóba.
Elkészült már az uj egyház;
– László épittette –
Oda viszik, ott nyugodjék
István király teste.
Háromnapi böjtöléssel
Kezdik a szertartást,
Három nap és három éjjel
Imádkoznak folyvást.
Félregördül a nehéz kő
A sír ajtajáról,
S ugy beszélik, ugy olvassuk
Régi krónikákból:
Hogy e perczben szerte ömlik
Holmi drága illat,
Minöt ember még nem érze,
Minöt le sem irhat.
De milly csoda!... a koporsó
Folyadékkal telve,
Rózsaszinű balzsamos viz –
Fürdik a test benne.
„Uram király, László király.
Legyen velünk Isten!
Csendes éjben szent éneket
Gyakran hallánk itten.”
Kiszedik a szent maradványt,
S fehér gyolcsra rakják,
Dicsérve szent énekekkel
Az Ur akaratját.
De a jobb kéz, de a gyürü –
Nem akadnak rája,
Főpapok a koporsóban
Keresik – hiába!
Merni kezdik a vizet is
Ezüst edényekbe,
De mint merik, csodás módon
Szaporodik egyre.
S ujra kezdik a keresést,
Ujra... de mi haszna!
A jobb kéznek, a gyürünek
Se hire se hamva.
A szent szüz oltára előtt
Agg szerzetes térdel,
Imádkozik az Istenhez
Alázatos szívvel;
De im, elakad imája,
Hirtelen megdöbben:
Deli ifju áll elötte
Hófehér öltönyben.
„Vedd e csomót, jámbor öreg,
Isten hü szolgája,
S mig az idő elközelget
Viselj gondot rája.”
S eltünik a pillanattal –
Való-e vagy álom?...
Gondolkodik a szerzetes
A csodalátványon.
„Uram Isten! ez a csomó...
Ugyan mi lehet benn!”
S feltakarja, hol nem látják,
Az oltárszögletben.
És a jobb kéz és a gyürü,
A mit ugy keresnek,
Földre hull ijedelmére
Az agg szerzetesnek.
S a drága kincset magával
Viszi a zárdába;
Örizését csodás módon
Isten bizta rája.
Sokáig maradt titokban
Nála az ereklye,
Mig az idő elközelgett.
Hogy felfödözhette.
Sok jótéteményt gyakorlott
István jobb kezével
S azt a jutalmazó Isten
Nem is feledé el:
Ös Budában az ereklye
Most is romlatlan még,
S tisztelete nem szünend meg.
Mig él a magyarnép.
Vasárnapi ujság 1856
Vida József 1833 – 1876
Die rechte Hand des Königs
Am Fehérvár zusammenkamen
aus dem ganzen Lande
die Prälaten und die Adligen
auf Königs befehle.
Am Fehérvár in der Kirche
seit fünfundvierzig Jahr’
unser erster König
in dem Marmorsarge.
Die neue Kirche ist fertig;
- Nach Ladislavs Dom Plan –
dorthin trägt ihn zum Ausruhen
unser König Stephan.
Mit dreitägigen Fasten fängt
die Zeremonie an,
drei Tage und drei Nächte, sie
beten immerfort an.
Der schwere Stein rollt zur Seite
von der grossen Türe,
so wird verzählt ‘d, so lesen wir
aus der alten Lektüre:
Dass es in der Minute fliesst
so etwas teurer Duft,
was die Menschheit noch nicht spürte,
nie vorher in der Luft.
Doch es ist ein Wunder! … Der Sarg
mit Flüssigkeit gefüllt
mit rosa Balsamwasser voll-
der Körper wird gespült.
„Herr König Ladislavs.
Der Gott ist mit uns oft!
In heilig’ Nacht stiller Gesang
haben wir hier gehofft.“
Dann nahmen sie den Rest heraus,
‘d auf weisses Tuch gelegt,
gelobt, mit heiligen Liedern
Wille des Herrn gehegt.
Aber die rechte Hand, und der Ring –
sie finden es nirgends,
die Hohepriester im Sarg
suchen es – vergebens!
Sie tun das Wasser umfüllen
in silbernen Töpfen,
je mehr Wasser herausnehmen,
desto mehr ist drinnen.
‘d beginnen die Suche erneut
wieder … aber was nützt!
Zur rechten Hand und zum Ring, die
Suche hat nichts genützt
Vor dem Altar der Jungfrau, ein
alter Klostermönch kniet,
er betet laut zu dem Herrn Gott
mit demütigem Lied;
doch plötzlich steck das Gebet fest,
überraschend schockiert:
Ein junger Mann steht jetzt vor ihm
schneeweiss und akquiriert.
„Nimm diesen Knoten, alter Mann,
treuer Diener Gottes,
‘d, bis deine Zeit gekommen ist,
hallte diese ganz fest.”
und dann verschwindet er im Nu –
ist es real oder Traum? …
und nachdenklich wird jetzt der Mönch
an das Wunder im Raum.
"Oh mein Gott! In diesem Knoten, …
was ist da drin, fragt er ganz leis'!“
und langsam packt es versteckt aus,
in der Ecke des Altars.
Und die rechte Hand und der Ring,
was die vorher suchten,
es fällt erschrocken zu Boden
vor dem alten Burschen.
Und der kostbare Schatz nimmt mit,
er bringt es ins Kloster;
der Aufsicht des Wunders
als Gott treuer Domherr.
Es blieb lange ein Geheimnis
bei ihm, das Heiligtum,
solang die Zeit gekommen ist,
für das Faszinosum.
Er machte viele Wohltaten
mit Stefans rechter Hand
und dass der belohnende Gott
in Ewigkeit gut fand:
In Alt Buda, die Reliquie
unberührt geblieben,
und sein Respekt wird nicht aufhören,
bis die Ungarn leben.
Sonntagszeitung 1856
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- február 05 2022 08:53:16
Toni kérlek, remek verset kotortál elő a süllyesztőből.
Tetszik és jó munkát végzett az író!
Maradok tisztelettel:
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
