|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor erőtlenül, kifacsartan húzom magamat a fekvőhelyre,
Ami a fáradtság édes fizetése egy hosszú út után,
Egy másik út veszi kezdetét bennem,
Ha a testem pihen, akkor az eszemmel magamat kínoznám.
Mivel gondolatom messziről, feléd
Indul, zarándokként törekvően, beszippantom
Nyitott szemhéjamon keresztül,
A látásvakság sötétségében illatod.
Csak hát, a szívnek érzelmein,
Alakod kísértetként szememet elvarázsolja
És olyan, mint egy ékszer a csodálatban
Az éjnek förtelmében mégis megfiatalít.
Látod? Nappal a testem, éjjel az eszem munkája,
Hogy ne találjam békémet miattad- Istenem, gyenge vagyok és ez undorít.
|
|
|
- február 06 2022 09:56:11
Nagyszerű versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok:
Zsuzsa |
- február 06 2022 17:57:19
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Béla |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
