|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
1935 / 1936. december
József Attila 1905 - 1937
Spätes Wehklagen
Ich brenne stets sechsunddreissig Grad Fieber,
du pflegst mich nicht Mutter.
Wie ein leichtes Mädchen, lässt du dir winken,
‘d lagst auch auf die Seite, wie Augenfutter.
Von einem sanften Herbst und vielen Frauen
ich versuche dich zusammenzubasteln;
aber es läuft nicht, ich kann schon bedauern,
‘d mit Feuer brennen lassen.
Zuletzt, als ich von Szabadszállás her, die
Kriege waren vorbei.
In Budapest liegt alles durcheinander,
stand immer leer ohne Brot, die Bäckerei.
Ich lag quer auf dem Bauch auf dem Zug-Dach, ich
habe Kartoffeln mitgebracht; ‘d ein Sack Hirse;
ich war stur, ‘d habe auch Hühnchen mitgebracht
‘d du warst nirgends zu finde’.
Von mir genommen, ‘d den Würmern gegeben
deine Brüste, ‘d dich selbst.
Hast dein Sohn getröstet ‘d das Leid erleben
du warst ein schlechter Lügner, total verhext.
Hast meine Suppe gekühlt, gerührt, geblasen,
‘d sagtest: „Iss, für mich bist du der Grösste heut!“
Liegst in fettigen Dreck mit Lippen Ekstasen –
du hast mich kläglich getäuscht.
Hätte ich gegessen! … Deines Abendmahls
hast gebracht, – ‘d ich frag Dich?
Warum hast Du Dein Rücken gebeugt, damals?
An der Truhe schändlich?
Sieh, ich hätt’ gern, wenn mich jetzt schlagen würdest!
Freute mich, weil ich würde zurückschlagen:
Du bist nutzlos! Du versuchst es rückwärts,
machst alles schlecht, Du Schatten!
Du bist grösserer Schurke als jede Frau,
wer betrügt ‘d lässt glauben!
Du hast abwartend aus einer Liebe Pfau
einen armen, schwer verfaulten Glauben.
Bist eine Zigeunerin! Was du arg gabst,
hast in der letzten Stunde nur noch Habgier!
Das Kind hat Lust zum Fluchen, von dem Krimskrams
hörst nicht Mutter? Beschwing mich!
Mein Verstand wird auch langsam wieder glasklar,
die Legende ist weg.
Ein Kind, das immer an Mutterliebe lag,
er merkt, wie dumm es ist und sucht den Fluchtweg.
Die Mutter geboren, die ihn enttäuscht, hat
so oder so, der wird dann selbst sich verderben.
Wenn kämpft, an das ‘d, wenn nicht, dann versöhnen hat,
wird er trotzdem sterben.
Dezember 1935/1936
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- február 08 2022 01:22:09
Tóni, gratulálok a vállalkozásodhoz!
Egy ilyen vers - nagyon-nagy falat...
Dávid
 |
- február 14 2022 09:31:12
Köszönöm mindenkinek az olvasást...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
