|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Árnyékban fekszem, öreg diófánk alatt,
Mi ezernyi titkot õriz szívében az ég alatt.
Mindent tud, mindent lát, mi velünk történik,
S hallgatja csendesen, minden nap álmaink.
Velünk van, mikor éjjelente a csillagok alatt,
Némán elsírjuk egymásnak titkos bánatunkat.
Zokogva öleljük át egymás testét a csendben,
S vigaszt keresve gyógyulunk az éji szerelemben.
Velünk van õ mikor sírunk, s mikor nevetünk,
Mikor ordítva fáj az érzés, s csak szenvedünk.
Mikor küzdünk az élet, oly görcsös kínjaival,
Mikor csak egymást bántjuk egymás titkaival.
Hallgatja, mikor szerelem ver hevesen ereinkben,
S õ szellõt küld forró testünkre az éj csendjében.
Eltakar minket a világ oly kegyetlen szeme elõl,
S betakarja szerelmünket az éj fura árnyai közül.
Szereti, amint éjszakánként halkan suttogunk,
S szavainkkal egymásnak, csak úgy bókolunk.
Amint szavainkból csók lesz s késõbb szenvedély,
S testünkre a harmat zuhan, amint a nap felkél!
Õ a mi titkaink egyetlen õrzõje e csodás világban,
Mi megõrzi emlékeinket a következõ világban.
Csak a széllel hirdeti szerelmünk hatalmas erejét,
S az éji csendben idézi fel, annak csodás emlékét! |
|
|
- április 19 2008 12:48:00
Nagyon szép a versed és osztályzom is.
Grat. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
