|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Nagybányai emlék.
Valahol egyszer, vidám társaságban,
Harmatos arcú öt leányt találtam;
Úgy álltam köztük, — mig átfont e lánc,
Mint liliomok közt egy fakó bogáncs.
S én, vén poéta álmodozni kezdtem,
A rég elmúltra vissza emlékeztem;
Az arcok, szemek azt mondogatják:
Ilyenek voltak egykor a mamák!
S én voltam köztük a pajkos fiú,
Kinek szemében tűz volt, — nem hamú!
Bensőmben pedig, mit szívnek neveznek,
Ép’ akkor készült merésznek, hevesnek.
S mig nézegettem e leányokat:
Éreztem, hogy egy szó mind fojtogat;
S remegtem is, hogy az a szó kipattan,
Mint mamájoknak egykor mondogattam.
. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!
Az ő szive többé már nem ficánkol.
Mikor egy fáradt útas megjelen:
Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!
1906. julius
Révay Károly 1856 – 1923
Erinnerung an Nagybánya.
Einmal irgendwo in nette Gesellschaft,
fand ich fünf Mädchen, taufrisch und sehr lebhaft;
ich stand nur dort – leise etwas mich durchdrangt
wie eine Distel, der zwischen den Lilien stand.
Und ich, ein alter Poet, fing an zu träumen,
mit der alten Vergangenheit aufräumen;
die Gesichter und schönen Augen sagten:
So waren auch die Mütter vor vielen Jahren!
Ich war unter ihnen der junge Lausbub,
‘d im Auge war Feuer, – was alles umgrub!
Im Inneren, was ein Herz genannt wird,
es wurde damals mutig wie ein Schulkind.
Und während ich an diese Mädchen blickte:
Ich fühlte, wie mich ein Wort fast erstickte;
‘d, ich zitterte auch, dass das Wort heraussprang,
was ich zu ihren Müttern ganz laut vorsang.
Nein! Habt keine Angst vor dem alten Dichter!
Sein Herz zappelt schon sehr-sehr lange sagt er.
Wenn einen müden Reisenden herrufen:
Er will nicht auf dem Rosenblatt ausruhen!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- február 19 2022 13:06:24
Nagyon szép!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Béla |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
