Napkorong

УЗОРЫ

Девушка в светлице вышивает ткани,
На канве в узорах копья и кресты.
Девушка рисует мертвых на поляне,
На груди у мертвых — красные цветы.

Нежный шелк выводит храброго героя,
Тот герой отважный — принц ее души.
Он лежит, сраженный в жаркой схватке боя,
И в узорах крови смяты камыши.

Кончены рисунки. Лампа догорает.
Девушка склонилась. Помутился взор.
Девушка тоскует. Девушка рыдает.
За окошком полночь чертит свой узор.

Траурные косы тучи разметали,
В пряди тонких локон впуталась луна.
В трепетном мерцанье, в белом покрывале
Девушка, как призрак, плачет у окна.

1914
________________________________________

MINTÁK

Tisztaszoba mélyén leány előtt vászon,
Azon öltött minták: kereszt, rengeteg.
Embereket rajzol, holtakat tisztáson,
Piros virág ékít halott kebleket.

Finom selyemszállal egy harcost ábrázol,
Titkon az a hős volt szíve hercege.
Öldöklő csatában esett el a bátor,
Vére mintájában gyékény levele.

Pislog már a lámpa, az utolsót ölti,
S fátyolos szemekkel föltekint a lány.
Végtelenül búsul. Zokogásban tör ki.
Éjfélre kész műve - maga a magány...

Felhők zilálták szét gyász-fekete haját,
S holdat ejtett rabul a sok finom szál.
Félénk fénybe, fehér gyolcsba rejtve magát
Kísértet-leány sír éji ablaknál.

* * * * *