|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A bagoly
Én mindig komoly madár voltam,
Bár néha dévaj és hamis;
A metafizikát tanultam,
Értek a politikához is.
A misztikus dolgokba, néha
Bele ütöm az orromat,
S olyan leszek, mint egy próféta,
Mindenki féli szavamat.
Én kiáltom: kuvik, kuvik,
S mindenki fél és elbúvik…
A magányosságot nagyon szeretem,
Bár nem bánt melankólia;
A világhoz vagyok idegen,
Lelkemben nincs harmónia.
Hangtól, zörejtől nagyon félek,
Ön-árnyékomtól rettegek;
Azt gondolom, rólam beszélnek
Az erdők és a fellegek.
Én kiáltom: kuvik, kuvik,
Bölcs, ki a világtól búvik.
Bozzay Pál 1829 – 1852
Die Eule
Ich war immer ein ernster Vogel,
obwohl manchmal schalkhaft und falsch
in Metaphysik, hohe Kogel
in der Politik grottenfalsch.
Manchmal zu den mystischen Dingen,
ich sage meine Meinung dort,
manchmal wird mich als Prophet finden,
alle haben Angst vor meinem Wort.
Ich schreie wie ein Totenvogel
und haben Angst wie von Brodel. …
Die Einsamkeit habe ich sehr gern,
doch melancholisch bin ich nicht;
ich bin ein Fremder in diesem Stern
die Seelenharmonie selten ist.
Von Geräuschen zittere schändlich,
ich fürchte meinen Selbstschatten;
‘d glaube, alle reden über mich
Wälder ‘d Himmel über mich tratschen.
Ich schreie wie ein Totenvogel
der Weise schon, vom Welt wegflogen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 13. szombat,
Kornél napja van.
Holnap Szeréna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
