Napkorong

Anyám keze

Anyám kezére gondolok:
- E kéz fehér és keskeny
Ilyen csendes bús női kéz
Itt nincs is erre Pesten.
Közelről szembe sem tűnik,
Csak így, ha messze nézek
Így messze tisztán látom én
A formáját e kéznek.

Olyan szelíd és gyenge kéz,
Áttetsző, mint az este,
Templom fülkébe látni csak
Párját üvegre festve,
Ilyen kézzel tart misztikus
Rózsát a boldog angyal
Szent képeken, színezve lágy
Bársonnyal és arannyal.

Anyám kezére gondolok:
Be lankadt, ó be fáradt,
Hányszor stoppolta meg lyukas
Harisnyám és ruhámat,
A pertlim hányszor fűzte ki,
Ha rá görcsöt kötöttem,
Hányszor fésülte meg hajam,
S én hányszor ráütöttem.

Viaszból megmintáztatom
E kéz formáit egyszer,
Az ágy mellett fog állani majd,
Mint oltárfőn a kegyszer,
És este lefekvés előtt,
Ha megvetik az ágyat,
Kezet fogok csókolni én
Mindig az anyámnak.

Emőd Tamás 1888-1938

Die Hand meiner Mutter

Ich denke an der Mutters Hand:
Diese Hand ist weiß und schmal,
solch eine triste Frauenhand
in Pest gibt es nicht noch mal.
Doch von nah sieht man es gar nicht,
nur wenn ich von weit weg schaue
von weit wegsehe ich es klar
der Form dieser Hand traue.

So eine sanfte ‘d schwache Hand
durchscheinend wie der Abend
an Kirchen sind nur zu sehen
auf das Glas gemalt vielsagend,
mit so einer mystischen Hand
hält die Rose die Engel,
heilige Bilder, ganz weich gefärbt
mit Samt ‘d Gold am Grasstängel.

Ich denke an der Mutters Hand:
Wie abgespannt, abgeknickt,
wie oft hat sie das Loch an Strumpf
und meine Kleider geflickt.
Wie oft hat sie der Schuhsenkel
gelöst, wenn mich das Knoten plagte,
wie oft hat sie die Haar’ gekämmt,
‘d wie oft war ich, der sich beklagte.

Werde es aus Wachs probieren,
ihre Hand nachzuformen,
es wird neben mein Bett stehen,
als Altar mit Kirchglocken,
‘d abends vor dem Schlafengehen,
immer wenn gebettet wird,
werde ihre Hände küssen,
meine Mutter, ich danke dir.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni