Napkorong

МОРЕ ГОЛОСОВ ВОРОБЬИНЫХ…

Море голосов воробьиных.
Ночь, а как будто ясно.
Так ведь всегда прекрасно.
Ночь, а как будто ясно,
И на устах невинных
Море голосов воробьиных.

Ах, у луны такое, —
Светит — хоть кинься в воду.
Я не хочу покоя
В синюю эту погоду.
Ах, у луны такое, —
Светит — хоть кинься в воду.

Милая, ты ли? та ли?
Эти уста не устали.
Эти уста, как в струях,
Жизнь утолят в поцелуях.
Милая, ты ли? та ли?
Розы ль мне то нашептали?

Сам я не знаю, что будет.
Близко, а, может, гдей-то
Плачет веселая флейта.
В тихом вечернем гуде
Чту я за лилии груди.
Плачет веселая флейта,
Сам я не знаю, что будет.

1925
_____________________________

VERÉBCSEVEJ, MINT A TENGER…

Verébcsevej, mint a tenger.
Mintha az éj derült lenne,
Gyönyörködhetsz mindig benne.
Mintha az éj derült lenne,
És mi csőrükből eget ver:
Verébcsevej, mint a tenger.

Ó, olyan a holdnak fénye, –
Vessem magam akár vízbe.
Nyugvás nekem nem is kéne
E kékellő éjjel szinte.
Ó, olyan a holdnak fénye, –
Vessem magam akár vízbe.

Te vagy, kedves? Ő esetleg?
Eme ajkak nem pihentek.
Eme ajkak csóközönnel
Élted enyhítik örömmel.
Te vagy, kedves? Ő esetleg?
Rózsák súgták ezt nekem meg?

Magam sem tudom, mi lesz még.
Távolabbi, közeli tán,
Furulya szól, sírós-vidám.
Esteli, halk hangja mellett
Áldok liliomos keblet.
Furulya szól, sírós-vidám,
Magam sem tudom, mi lesz még.

1925

* * * * *