Mikor,
a szerelem tombol
- féled a Lányt.
Lélegzetvételnyi- szünet
nélküle,
egyenesen árulás!
Virágodat,
Csokornak' képzeled:
Aki szépségével
nemcsak szobádat,
egész életedet
- ragyogja be!
Így jó ez Fiú, Te
csak örülj, szeress;
bezárkózni' Vele,
Édes Teher!
Az ajtó úgyis magától
kinyílik,- amikor
a szerelem elmúlik.
