Napkorong

Rám, ezt rótta a sors…

(anaforás, 2 soros-zárttükrös, belső-, és önrímes)
Hetvenhárom évesen életemre visszatekintek… jaj, de szomorú!
Hetvenhárom évesen, életem nézem vázlatosan… jaj, de szomorú.
Hetvenhárom évesen életemre visszatekintek… jaj, de szomorú!
*
(anaforás, bokorrímes, önrímben)
A Hold is úgy kel fel, hogy megpirkadja saját magáét,
Az én életem is igy kezdte, pirkadta a magáét…
A rendes ember élete olyan, hogy megadja a tulaj' magáét,
Az én életem azonban torz lett, létem nem adta… saját magáét.
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Dudorászhattam én akár indulókat, rákvörös arccal,
De nem tudtam mit kezdeni a saját életemben… harccal.
Dudorászhattam én akár indulókat, rákvörös arccal.
*
(HIAfo)
Győz fránya, erővel.
Máig illeszkedek.
Próbáltam alkalmazkodni.
*
(Senrjon)
Páratlanul sápadt arc
Mit hordok, a tört, holdas-fehér.
Pír, nem szerepel.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nálam is szinte minden este, rendre megérkezett az este,
És aztán láttam, mint a nappalom, feketére van befestve…
Nálam is szinte minden este, rendre megérkezett az este.
*
(anaforás versszak)
Mese nincs, ezt a csontot nem lehet lerágni, mert már régen elporladt,
Mese nincsen, mert én igyekeztem, de életem, eleve elrothadt.
Mese, csak a mesében van: éltet élő nem irányíthat,
Mese, de habbal, hogy éltet bárki is maga irányíthat.
Mese, hogy amit akarunk, az bizony tetszik vagy sem, beteljesül,
Mese, hogy az ember, ha szeret ekkor életében megdicsőül.
*
Tavasz: születtünk,
Nyáron: felnőttünk,
Ősszel: öregszünk,
Télen… elmegyünk!

Vecsés, 2021. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: emlékezés gyanánt a saját életemre, alloiostrofikus versformában. Önéletrajzi írás.