|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,209
|
|
Amikor átvonul a szél a zöldellő búzatáblán,
Még a hűvös erdő zöldjét is meglengeti.
Az édes leveleknek árnyékában az égnek kékessége alatt
Jókedvűen, a szilvák tanulnak gusztususan rám nevetni.
Bár mikor egy bokor alól, az édes tavaszban
Reggelnek órájában és a pirosra sült esten,
Szerelmesen figyeltem egy gyöngyvirágot,
Ahogy fürdik a Tavasz erejében.
Amikor a hideg patak átfolyik a völgyön,
Suttogása, álomba és feledésbe taszít,
Meséket mesél történetéről,
Ahonnan ő énekelve eredt.
Megszűnik nyugtalanságom,
Megijedt gondom mellkasomból kirepül...
Akkor értettem meg, hogy : van boldogság a világon
És fent a kék égen az Istent látom... én egyedül.
|
|
|
- július 16 2022 08:57:28
Elgondolkodtató, nagyon szép versed elismeréssel olvastam!
Gratulálok megírásához!
További sikeres alkotói napokat kívánok:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. október 22. kedd,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
