Őszinte lettem, nyugodt és ccsendes,
kevés beszédű és illedelmes.
Nem gyorsjárású, de fontoskodó,
azért, mert tudom,hogy mi a jó.
Hinni nem tudom már, amit hallok,
mert átvertek sokszor szélhámosok.
Voltak idők, amikor még hittem,
kétkedés nélkül minden emberben.
De jöttek rossz napok és évek,
kikben bíztam, lassan eltüntek.
Egyedül hagytak, megmosolyogtak,
egymásra néztek, közben nevettek.
Beláttam lassan, hogy egyedül Isten,
akiben bízhatok, nem emberben,
mert Ő az én Atyám, Ő a Teremtő!
Nincs más támaszom, egyedül Ő. |
|
