Szeretném átlépni
az árnyékomat, hátrafelé
tükör nélkül látni a hátamat,
Beletekinteni belső szerveimbe,
a sok fájdalmat kiszedni belőle.
Amikor fejem fáj,agyamat
vigasztalón megsimogatni,
kimosni a rémálmokat, gondokat,
de nincs hatalmam, eszközöm,
gyarlóságom folyton visszaköszön.
Ha magamat megismerni próbálom,
én -én vagyok? - vagy csak hiszem?
Nem biztos, hogy igaz, amit mások
mondanak rólam, ott is csak hó van,
ahol kisüt néha a nap, fagyos
hajnalok, deres éjszakák hazudják,
hogy visszatérnek rendben
az évszakok, de elmúlik az élet,
Nem könnyű belenyugodni,
hogy nem marad más, csak
a romok, meg az a hit, hogy
újra kezdhetünk valamit,
egyszer talán a véglegest,
az igazit,
|
|
