|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ösvényen oson a korai sötét,
lassan kinyílnak az égi terek,
a hold is elhúzza felhőfüggönyét,
égbolton virraszt a csillagsereg.
Egy magányos vén ember üldögél,
kopott kabátos őszes idegen,
ki lelkében tavaszt már nem remél,
egy padon vár a régi ligeten.
Ma régmúlt szerelemről álmodik,
valaha ketten ültek e padon,
egy szép leánnyal csókolóztak itt,
forró vágyuk folyóján áradón.
Most is érzi hajának illatát,
hiába telt azóta oly sok év,
e szép emlék suhan a parkon át,
és a sokszor suttogott női név.
Az öreg felkel, lelke oly nehéz,
haza kísérik már a csillagok,
egy hosszút sóhajt, majd az égre néz,
ott fenn a csillaggá lett lány ragyog.
|
|
|
- szeptember 02 2022 14:38:29
Jó kis versedet élmény volt olvasnom.
Gratula!
KíberFeri  |
- június 01 2023 20:49:42
Kedves Feri! Köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
