Napkorong

Egy légy mászik a falon,

légycsapóval agyoncsapom.

Véres folt marad a falon,

azt gondolom:

a macskával lenyalatom..

De ő nem kap a falaton,

ledobom és elzavarom.

Újabb légy mászik a falon,

fogom a kést, levakarom

Jaj, lehullott a vakolat,

bosszankodom is emiatt.

Verejték a homlokomon,

újabb légy ül már a falon.

Nem nézek arra, bár zavar,

kézzel el is kapom hamar.

A markomban elmorzsolom,

légyhullától undorodom.

Mosom a kezem, súrolom,

közben új legyek ülnek a falon!

Most legyőztek, beismerem,

- ezt a csatát -

meg nem nyerem.

Jaj de nagy az én szégyenem,

a legyeket nem szeretem.

Hozzászólások

mamuszka - augusztus 30 2022 11:20:13
Kedves Melinda!

Tudom, hogy a vers régi, csak azért raktam fel újra, mert Tibérius is azonos címen tett fel tegnap verset. Lássam, hogy nem lopás és ő hasonlíthassa össze a magáéval.
Nem volt részemről sértődés, félre érthetted. próbáltam figyelni mindig, de túl sok versem van már a Napkorongon. Többször búcsúztam, de mindig visszatértem, ígérem, most már többé nem fogok, mert a modemet visszaadom a szolgáltatónak, és a gépet az unokámnak. A vastagbél rák és a polyneuropátia elhatalmasodott, meg kell halnom, és akarok is, mert az iszonyú fájdalmakkal, gyengeséggel nem tudok együtt élni. 20 éve kezdődött egy műtéttel Szegeden, de egy rendelet miatt visszaküldtek Győrbe. Az itteni kórházban nem kezeltek, a gyulladásból rák lett, megy már utolsó fázisában van, hatékony fájdalomcsillapítót sem adnak, mert a kínzó vizsgálatokat nem bírnám, kimenni sem tudok a lakásból. Szívesen várom a végső elalvást.

Bocsáss meg, és feledj el, nem érdemlek sajnálatot. isten veled.
Sarolta