Vad szelek tépázta hullámzó táj,
csíp?s ostorként csattanva fáj
s ezüstöt permetez a lég.
Borong az ég, vad szörnyeteg mordul,
a köveken kövér es?csepp csikordul,
nem mondhatod, hogy elég.
(A vad)
Lásd, mily csendben
j? a szellem
mordul, vágtat
meg nem állhat
durva, csattan
forr a katlan
villám vakít
szél így sikít
kezdve újra
tágra fújva
majd halotti szóban
újra szól a szólam
tépi, zúzza a fákat
majd mint folyó kiárad
retteg t?le a föld, és
átölel lassan a féltés
mindenki megy merre lát
átlépve az éjszakát
összeborulnak a házak
s a szétzilált erd? törött fái között
megvadult madarak cikáznak.
(Köszön?)
Szivárvány fogja át az eget,
s míg gitárod halkan pengeted,
járja a dalod az egeket át:
halkan suttog a zöld mez? fölött,
a vihar távolabbra költözött,
s beszívod az es? illatát.
