Napkorong

Itt van az ősz, itt van ujra
***
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
***
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
***
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
***
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
***
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
***
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
***
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
***
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
***
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
***
Erdőd, 1848. november 17–30
***
Petőfi Sándor: 1823 - 1849
***
Der Herbst ist da, ist wieder da
***
Der Herbst ist da, ist wieder da
so schön wie immer für mich.
Der Herrgott weiß, aus welchem Grund
doch ich mag es unendlich.
***
Ich sitze auf dem Gipfelpunkt,
von hier schau’ ich rund herum,
‘d lausche wie von den Bäumen, die
Blätter runterfallen stumm.
***
Lächelnd blickt es runter, der Strahl
der sanften Sonne hinzu,
wie eine liebende Mutter
dem schlafenden Kind schaut zu.
***
‘d wahr ist, dass die Erde im Herbst
schläft einfach ein, sie stirbt nicht;
an die Augen kann man sehen,
schläfrig, doch krank ist sie nicht.
***
Sie zog die schönen Kleider aus,
hat sich leise entkleidet;
sie wird sich einkleiden, wenn es
tagt, ihre Morgen, der Lenz.
***
Schlaf du nur, du schöne Natur,
schlaf bis am frühen Morgen,
und träume schönes, welche dir
niemals Sorgen bedeuten.
***
Und mit der Fingerspitze sanft
zupfe an meine Laute,
es klingt so wie deinem Schlaflied,
der diesem Lied vertraute. –
***
Mein Schatz sitze neben mir, sitz
hier so lang ohne Worte,
bis mein Lied über den See in
dem flüsternden Wind bohrte.
***
Wenn mich küsst, setz deine Lippen
ganz langsam auf den meinen,
dass wir den schlummernden Flur
auf keinen Fall aufschreien.
***
Erdőd, 17.–30. November 1848
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni