|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Reggelente félek, a térdem meg-megremeg,
Kezeim mardosom és a szám sarkát harapom.
Gondolkozom, talán túl sokat is néha,
De mit tegyek ha a magány az életemre tör?
Szememmel lesem titkon az eget,
És először nem is értem mi olyan érdekes.
Kék mint a végtelen óceán és habjai felhőket
Formálnak az égnek,
Mintha valamiféle csellel próbálna utat mutatni délnek.
Nehéz szívvel, de eltekintek a felettem lebegő világról,
És, meglátlak téged. Egyszerűen megállok.
Nézlek és a rettegés is abbamarad.
Mintha az idő megállt volna abban a pillanatban.
Ellazítom az izmaim, és lassan elengedem magam
És egyszerűen csak átlendülök az érzelmek útjára.
Nézlek, nézlek. Mi mást tennék?
Segíts rajtam, hiszen érzem a bizsergést
Minden porcikámban és ez félelmetes,
De valahogy mégis a leggyönyörűbb amit valaha éreztem.
Nem tudom mi lehet ez,
De kérlek jöjjünk rá együtt ennek az érzésnek képletére.
Úgy hiszem az imént estem szerelembe.
A bilincseim leestek rólam és
A fojtogató érzés láncai is engedtek,
Belélegzem a levegőt szépen lassan kiélvezem minden percét.
Már nem kell félnem attól, hogy a magány meglátogat,
És egy szebb világ kulcsát messzire hajítja.
Már nem remegnek a kezeim, a lábamon állok magabiztosan,
És érzem, hogy löketet adott ez a kis szívembe zárt életdarabka.
Ezt a verset is csupán az ég ihlette, és a tovább fűzött gondolatból
Téged szőtt szív alakba a folyton emlegetett csodálatos szerelem.
|
|
|
- október 07 2022 07:02:42
Gyönyörű vers.
Szeretettell olvastam.
Jó egészséget kívánok:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
