Napkorong

Adósságok.
***
Ébred, ébredez hazánkban is — lassan
A nemzet-kegyelet . . .
A vidék is már — elhunyt nagyjainak
Állit emlék-jelet.
***
Csokonai szobra régóta áll
S újabban — itt-amott —
Már sok jelesünk érc-alakja diszlik
S legbüszkébben említsük — Aradot.
***
Széltébe már e zaklatott hazában
Szerény, vagy büszke szobor hirdeti,
Ki lelke lángját nemzetéért adta:
Emlékét az utód fenn tiszteli.
***
Nemzetünk sok nemes, dicső fiának
Érc-emléke állBudapesten is,
— De mi a műértéket illeti,
Legtöbbjére jobb nem gondolni is.
***
Erdő már a Kossuth-szobor hazánkban,
De Széchenyi csak egy áll — és az is,
— S épp úgy szellemben méltó nagy szomszédja,
Mint műemlék, — oly semmit-mondó, néma,
Mint szobor — verseng gyatraságban is.
***
S bár fényes maozuleum virraszt
A legdicsőbb, legmagyarabb szivén.
De lelki őse: a rodostói Szent,
Sötét, nedves, szűk sírboltban pihen.
***
S ki halhatatlan műbe adta vissza
Az örök Ádám örökös bukását,
Nemzete ma sem formáltatta ércbe
Alakja mását.
***
Ki magyar nemzetére fényt vetett
Remek művével egy világ előtt,
Nagy költőnknek Szteregován talán
Családi sírboltja is már bedőlt.
***
Takács Ilus 1846 – 1940
***
Schulden.
***
Erwacht, erwacht, auch unser Land – langsam
das National Pietät.
Das Land ist schon für seine Grossen-Toten,
das Gedenkzeichen sät.
***
Die Statue von Csokonai steht schon lang
und neulich – auf dem Pfad –
viele unsere Berühmten sind in Giessform
‘d, wir sind sehr stolz darauf, sage nur -- Arad.
***
Überall in diesem unruhigen Land
schlichte oder stolze Statuen walten,
der die Flamme seiner Seele für sein Volk gab:
Sein Andenken wird in Ehren gehalten.
***
Die edle ‘d glorreiche Söhne der Nation
ihr Erzdenkmal steht auch in Budapest,
— Aber was den künstlerischen Wert betrifft,
war nur eine missratene Statue Test.
***
Die Kossuth-Statue ist bei uns schon wie ein Wald,
doch Széchenyi hat nur ein Kinn – ‘d er auch.
— wie sein im Geiste würdige Nachbar,
wie ein Denkmal, – so nichtssagend, still, furchtbar
wie eine Statue – kämpft in Verderbtheit auch.
***
Und obwohl ein helles Mausoleum wacht
mit dem herrlichsten ungarischsten Herz.
Doch sein Vorfahr: der Heilige von Tekirdağ,
er ruht in einem dunklen, feuchten Grab.
***
Und der, wer in einem Werk zurück brach
der ewige Absturz des ewigen Adam,
seine Nation hat es nicht zu Erz geformt
‘d kein’ Statue bekam.
***
Der, der das ungarische Volk emporhob
mit seiner grossartigen Arbeit vor der Welt
und von unserem Dichter in Steregova
sein Familiengrab eingestürzt, zerfällt.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni