|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Emlékezés őseimre…
Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel…
Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon…
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.
Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,
Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz’ nem látni…
Ahogy lépegetek, puha… tehát alulról rothad az avar,
Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.
Vecsés, 2015. január 2. – Kustra Ferenc József
|
|
|
- november 06 2022 12:59:09
Elgondolkodtató, bölcs verset írtál.
Szeretettel olvastam. Köszönöm.
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa |
- november 06 2022 16:55:56
EliSu kedves, köszönöm, hogy itt is olvastál!
Köszönöm még az 'elgondolkoztató, bölcs' minősítésedet, meg nem utolsó sorban, hogy szeretettel olvastál.
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
