Napkorong

Nagyon fáj
***
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
***
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
***
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -
***
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
***
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
***
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
***
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
***
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
***
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
***
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
***
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
***
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
***
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
***
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
***
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
***
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
***
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
***
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
***
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
***
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
***
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
***
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
***
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
***
Néma halak,
horgot kapjátok jég alatt
tátogjatok rá: Nagyon Fáj
***
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
***
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
***
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
***
1936. október-november
***
József Attila: 1905 – 1937
***
Es tut weh
***
Aussen- innen
vor dem lauernden Tod entrinnen
(wie die scheue Maus in einem Loch)
***
während du heiss bist,
flüchtest du zu der Frau geschwind
in Armen, im Schoss auf die Knie krochst.
***
Nicht nur d’ weiche,
warme Schoß ruft, 'd Lust, das gleiche,
aber dich ruft auch die Verpflichtung
***
drum umarmt mich
alles, was für uns alltäglich
bis den Mund ist, wie eine Lichtung.
***
Doppelte Last
als wäre ein doppelter Schatz,
wer liebt und keinen Partner findet.
***
So staatenlos
und genau ist auch so hilflos
wie ein Pflichttäter, erblindet.
***
Kein’ Fluchthilfe
sonst; doch sollst die Messerspitze
an die Mutter gerichtet, du Held!
***
Und sieh’, es gab
Frau, die diese Worte erwarb,
aber schubste dich trotzdem weg.
***
Hab’ keinen Platz
so, beim Lebenden. Mein Kopf platzt
mein Leid und Schmerz wurden dargelegt;
***
Wie das Kind, in
der Hand der Rassel schüttelt blind,
wenn du es alleine hinbewegst.
***
Was sollte man
für ihn und gegen ihn tun kann?
Ich schämte mich nicht, das zu erraten.
***
Man wird verstosst
von der Welt, immer ausgelost
von Sonne betäubt, von Traum verraten.
***
Die Kultur, es
fällt von mir ab wie das Montur
bei den anderen in der Liebe -
***
doch wo steht es,
um zu sehen, wie der Tod stets
bewirft mich oft mit Seitenhiebe?
***
Und das Kleinkind
leidet auch, wenn die Frau gebiert.
Ehe Leid lindert auch das Demut.
***
Aber für mich
Geld bringt auch das schmerzhaftes Stich
und die Schande mir immer Wehtut.
***
Bitte, hilf mir!
Ihr kleine Jungs, die Augen schier
ihr müsst es sehen, auch das Wehmut.
***
Unschuldige,
von den Stiefeln sachkundige
sagt ihm: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Treue Hunde,
unters Rad kommt als Bahnkunde
bellt ihn: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Frauenlasten
Schwangere in den Brutkasten
weinend: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Starke Menschen
fällt ihr hin und zertrümmert euch
murmelnd: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Und ihr Männer
zertrümmerte blöde Hähnen
jault laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Pferde, Stiere,
wenn euch braucht als Zugtiere
kastriert: Wenn es macht, tut es sehr weh.
**
Stille Fische,
den Haken schlucken bei Eisschichten
gafft laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
Spring lebendig,
wie der Qual so elendig
brennen: Wenn es macht, tut es sehr weh.
***
In Bett kam er,
verbrannt, verkohlt beim Einschlafen
jault laut: Wenn es macht tut es sehr weh.
***
Hört lebenslang.
Er leugnete aus Tatendrang.
Er hat es getan, aus behagen.
***
Außen ‘d innen
flüchtete sich vor rumspinnen
die letzte Zuflucht zu bejahen.
***
Oktober-November 1936
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni