Még nézem
gyermektiszta arcod,
ártatlan
langy-szelíd mosolyod...
Szemed fénysugarában
egy ezüstcsillagot
terem az érzés.
Mire elcsodálkozom
s rámtör a féltés,
az ezüstcsillag felizzik,
s lassan egyszerû,
de igazgyöngy-
könnyé változik.
loretta - április 22 2008 09:20:53
Nagyon szép. Átéltem az érzést.
kormi37 - április 22 2008 10:35:55
Nagyon gyönyörû ez az átváltozás benne és az egész vers.
Grat.Szeretettel:Kormi
ZETA - április 22 2008 15:49:50
Kedves Magdi érzem mit érzel, sorsom tied, ki érez ilyet az érzi a szíved.Igaz az én kisebbik unokám most nyolc hónapos.A versed szívedben lelted talán azért írtál ilyet. Nekem tetszik igazán szép megható. Üdv.: ZETA
Magdileona - április 22 2008 20:08:49
Köszönöm szépen mindõtöknek!
Sancho - április 22 2008 21:18:40
Magdileona kedves!
Versed is kedves, szép. 7 szer olvastam, mind a 7 szer más gondolat jutott eszembe, köszönöm neked!
Grt. Sancho
Magdileona - április 22 2008 22:11:52
Köszönöm, kedves Sancho!
szoszircsi - április 22 2008 22:44:00
[b]Magdikám...én nem olvastam el hétszer...csak háromszor...de mindíg ugyanazt a képet láttam magam elõtt...füstös pályaudvar...koszos peronok...sietõs emberek...és még két ember...akik úgy vesznek búcsút egymástól...hogy a csillagok is felsóhajtanak...de fényükkel körberagyognak benneteket...érzem ezt az érzést...a búcsúzás fájdalmát...
Nagyon szívhezszóló ez a versed is...
szeretettel[/b]
szí.
Magdileona - április 23 2008 06:19:55
Köszönöm, Ircsike, nagyon kedves vagy!
Szeretettel: Magdi
