Napkorong

Hazám

I.
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
***
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
***
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
***
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

II.
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
***
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
***
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
***
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

III.
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
***
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
***
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
***
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

IV.
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
***
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
***
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
***
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

V.
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
***
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
***
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
***
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

VI.
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
***
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
***
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
***
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

VII.
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
***
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
***
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
***
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
***
1937. május
***
József Attila: 1905 – 1937
***
Vaterland

I.
Ich ging heute still Nacht nach Hause,
‘d fühlte, als würde was wanken
in der luftigen, weichen Pause,
als die Jasmine würden klatschen.
***
meine Seele, ein großer Urwald
schliefen auf der Straße, 'd, dessen
mir wurde bewusst die Zunge bald
mochte sofort etwas essen.
***
die Gemeinschaft, die betrunkene
Mutternatur, der Schoß Betrüger
lebt als männlicher Genosse
***
stets fluchend auf den Arbeitsplätzen
oder grübelt hier auf nächtlichen Festen
das nationale Elend Glosse.

II.
Tausend Arten von Volkskrankheiten
und hohe Säuglingssterblichkeit,
Weisheit, einsam dahinzugleiten,
Verrücktheit und Trostlosigkeit.
***
Verfehlung, Selbstlosigkeit, Selbstmord,
ungläubig auf Wunder warten,
es reicht nicht mal an den Fensterbord:
Die sollten bereits entlasten!
***
‘d, der kompetente Arbeiter
dort in der Volksversammlung
werfen-säen hundertmal in Not.
***
In dem Bann der Gewaltverwaltung
es kümmert nicht der Gesetzgeber,
wie unsere schöne Art nieder flog!

III.
Und auch der Gutsherr, bis geht nicht mehr
aufhob Stoppeln und Getreide,
mit Hackern schafft eine kahle Wehr
zerstört Dörfer ‘d Bauernheime.
***
An der Leid gewehter kluger Mann,
der das rettungsloses Haus wehrte,
der, nur wie die Tiere hüten kann,
wie soll den Volksvertreter wähle.
***
Schön flittern, die Gendarmen federn,
lächeln sie frech und garantieren
‘d schreiben, wer wird der Nachfolger
***
doch „offen“ ist, wer tausend Jahre
dich gebunden hat, wie ein’ Garbe
schlau folgt ‘d befehlt den Nachfolger.

IV.
Viele waren weder faul noch schüchtern
sein, hab gut von uns zu schützen,
torkelten nach Amerika nüchtern,
was Millionen auch benützten.
***
Sein Herz bedrängt, Beine zitterten
und bös knurrend im Schaum verschwand,
denkwürdig kotzend erbrechen,
wie der Sünde in Wein er flammt.
***
Es gab, die dachten, es sei Kuhglocke
‘d sein Gefährte, der vom Narren wusste
die Familie sieht kein Geld mehr.
***
Unser Gestern besetzt von derer
‘d auf ängstliche Auswanderer,
die Neue Welt erwartet uns sehr.

V.
Der Arbeiter bekommt nicht mehr Lohn,
als das, was es selbst erzwungen hat,
genügt es nur für Suppe und Brot
‘d Spritzer, dass er laut Geschrei macht.
***
Das Land fragt nicht 'd, es fragt auch keiner,
sie lassen, dass der Ärger anhäuft
‘d, warum nicht zum Schutz der Arbeiter,
warum die Fabrikindustrie ausläuft.
***
Weber Mädchen, die etwas Süsses träumt
sie hat noch nie gehört von Kartellamt,
wenn ihr am Samstag in die Hand drücken.
***
Das Geld, ‘d die Strafe schon abgezogen:
Das Krajcár kichert: Und wie in Wogen
für fast nichts gearbeitet, ‘d läufst weg, zerrütten.

VI.
Zittern die Reichen vor den Armen
‘d von den Reichen, Angst haben die Armen.
Der Angst regiert uns ohne Erbarmen
haben keine Hoffnung 'd verarmen.
***
Dem Bauern gibt er keine Rechte,
der, der mit Bauernbrot überlebt
‘d, die Kötner werden gelb wie Knechte,
aber das Einfordern ist nicht gehegt.
***
Und aus tausend Jahre Entfernung
auf dem Rücken einen kleinen Bund,
der Sohn des Volkes aus dem Volk.
***
Er forscht, wo als Büttel etwas tut.
Obwohl das Grab, wo sein Vater ruht,
sollte gestockt werden von dem Folk.

VII.
‘d doch eins Ungar verbannt werden,
meine Seele schreit laut erschrocken –
mein liebes Land, nimm mich zu herzen,
ich bin als dein treuer Sohn entlocken!
***
Watscheln soll, wer ein Trampel Bär ist
an einer Kette, das darf ich nicht!
Ich bin ein Poet, – kommst du Jurist,
es soll nicht zerreißen, den Stift!
***
Du hast dem Meer Bauersmann gegeben,
gib den Menschen Menschlichkeit eben.
Gib dem Ungarn sein, jetzt dem Ungarn,
***
das wir nicht deutsche Kolonie werden.
Lass mich nett schreiben, gutes – für mich,
gib mir einen fröhlicheren Lied!!
***
Mai 1937
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni