|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ég-szemeid pillantása,
Símogatásod varázsa,
Bõröd cirógatása,
Szíved vígasza
Emlékekbe zárva...
Most valósággá lehet.
Félek, túl sem élem,
Hogy velem leszel,
Hogy nézhetem
Gyönyörû szemeid.
Majd' kiugrik a szívem,
Óh, annyi szenvedés
Tûnik a semmibe.
Várom a percet,
Pedig aztán elveszek...
Vánszorog minden nap,
Még kettõ, és látlak.
De mit várhatok?
És mit vársz?
Túl közeli a gyász.
Drága, annyira szeretlek,
Minden nap nélküled
Édes szenvedés.
Szeretsz még?
Ne válaszolj, édes!
Hadd higgyem egy percre,
Hogy minden tévedés,
Hogy enyém szíved,
S újrakezdenéd.
Add, hogy így legyen!
Ne félj, véget ért a perc,
Te többé nem ölelsz,
Nem fogod kezem,
Nem féltesz.
Csak én nem feledlek. |
|
|
- április 22 2008 10:38:07
A vágy és a valóság határait feszegeti a versed. |
- április 22 2008 19:23:16
Tudom, nehéz elszakadni. Van más választás? A vágy látom, már nem elég.
Szeretettel  |
- április 22 2008 22:17:42
Kettõs érzések hullámoznak végig a verseden, ahogy Tibor is írja... a vágyakozás az érzésre, teljességre, türelmetlenség... és a kétely, az esetleges csalódás elleni felvértezése önmagadnak... Ez a találkozásig viszont számodra is megválaszolhatatlan...
Üdv: Magdi |
- április 22 2008 23:01:34
[b]Loretta... kincstári optimizmusom..mely legendás az utolsó versszakig még azt sejtette nekem...hogy itt...minden helyrehozható...de az utolsó verszak már úgy tûnik...nem szó háromszor!!!,hogy ez egy "lefutott" játszma...ráadásul a cím két napjából...perccé zsugorodik a remény...
Szép a versed...átélhetõ...
szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
