A vándor lassan vánszorog,
fáradt lépte, gyalog halad.
nincs otthona, nincsen célja,
lába viszi, meddig bírja.
ha elfáradt, megpihenne,
leül az útja szélére.
Tarisznyából falatozik,
nem válogat, mindent eszik,
amit mások már eldobtak,
az neki még finom falat.
Nem kíséri, nem is várja senki,
Mégis mennie kell, menni, menni...
Itt e földi létben minden ember vándor,
nem ismerjük egymást, sátor
az életünk, porból lettünk,
porrá leszünk.
Segíthet vándorbot,
megszánják a koldust,
aki dúskál a javakban, elfut.
Legfőbb kincsünk a szeretet ,
az egészség mindenek felett.
Mindig új faj, új nemzedék
a holtak helyére lép.
|
|
