|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A Homályból
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!
Szenic, 1894. júl. 19. –
Komjáthy Jenő: 1858 – 1895
Aus der Dunkelheit
Ich bin das Licht ‘d, im düster gelebt
ich verstecke mich vor der Welt.
In großer, unbekannte geschwebt
und fackelte allein im Feld.
Während andere Sonnen glänzten
und das Volk betete sie an;
bis dann mein Herz nicht mal merkten,
‘d die grosse Hitze nie vernahm.
‘d mein Strahl wurde nicht reflektiert,
bin ein selbst brennende Flamme;
es trank meine Welt mit Vergnügen
nur die leichte, saubere Amme.
Einzig auf die glücklichen Sterne
sah ich auf in der großen Nacht,
kreiste und flaggte immer gerne
und sehnte, nach höheren Macht.
Aber jetzt schwappt mir das Herz über,
es bricht seinen Damm und strömt aus
suchend nach irgendeinem Bürger
den zu finden in einem Schmaus.
Seine Wärme ‘d sein Licht verblassen
verjagend die dichte Dunkelheit,
‘d es spaltet sich in vielen Strahlen
durch alle Herzen weit und breit.
Stürze dich in das Meer der Seelen
Seele, du stolzer großer Strom!
Reiss dich in das glückliche Leben,
wohin die Welt eilt wie ein Gnom.
Stirb in den Ozean des Lebens
‘d leb in jedermann als tote!
Als verwandte Welt des Geistes
man hört schon lang auf dein Wort: Bot
Ich wünsche mir die Welt umarmen
und weinen an Million Herzen!
Um diese reine Flamme zu impfen,
ich wünsche mich in allen Herzen.
Oh, kommet und flieget mit mir
schluchzet und auch singet
in ein Gefühl Sturm geraten wir
in einer Gesinnung zu ringelt!
Diese Flamme in meinem Herzen,
in meinem Herzen trag den Tag:
Entzünde in verwandten Welten!
Ich sah; ‘d, ihr sieht es auch Alltag!
Szenic, 19. Juli. 1894
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
