|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Julius Sturm:
(1816-1896)
HEIMWEH
Das Alphorn tönt – der Schweizer fährt empor,
Die Wangen glühn, es lauscht gespannt sein Ohr,
Vor seinen Blicken liegt die Heimat wieder,
Die grüne Alm, der Firnen ew’ger Schnee,
Der wilde Strom, der stille, blaue See;
Und durch das Herz geht ihm ein schneidend Weh
Und perlt in Tränen aus den Augen nieder.
Das Horn verklingt, das Herz wird ihm so schwer,
Die Fremde dünkt ihm kalt und liebeleer,
Ob ihn Italiens Sonne mit zustrahlte,
Ob er durch Fluren wandelt üppig grün,
Granaten und Zitronen ihn umblühn
Und Romas stolze Zinnen vor ihm glühn:
Er träumt voll Sehnsucht von dem Heimattale.
Und wie dem Schweizer bis zur Seele drang
Des Alpenhornes heimatlicher Klang,
Dringt mir, dem Pilgrim an dem fernen Strande,
Zu Herzen tief der frommen Glocken Laut,
So mahnend ernst, so heimatlich vertraut,
Dass mir vom Auge still die Träne taut
In heißer Sehnsucht nach dem Heimatlande
__________________________________________
HONVÁGY
Egy svájci, hogyha megszólal a kürt,
Fülel, felugrik, s arca már derült,
Mert szülőföldjét láttatja az újra:
Zöld legelőket, örökös havat,
Patakot, zúgót, tükrös, kék tavat,
Mitől szívében fájdalom marad,
És könnye sorjáz gyöngyként aláhullva.
Az elnémult kürt súlyosbít szívén,
Az idegen föld hideg és kemény,
S bár ragyoghat rá Itália napja,
Kószálhat réten, zöldellő buján,
Virágzó gránát- s citromfák során,
A büszke Róma kincsei után,
Az álmait a honi völgy uralja.
S ahogy egy svájci lelkéig nyomul
Az ismert kürtszó lankadatlanul,
Úgy hat reám is, messzi zarándokra,
A harangcsengés, mely szívemig ér,
Hívogat, biztat, hazáig kísér,
Megsirat, ahogy szememen kifér,
S már izzó honvágynak vagyok a foglya.
* * * * * |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
