|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,209
|
|
Hogy szerettük egymást – kétségtelen,
Hogy szeretjük egymást - ebben egy kicsit kételkedünk,
Mert talán az unalmas ostobaság
Megmérgezi lelkünk.
A megaláztatásokkal teli görbe korban,
Akadályoktól koptatott és groteszk próbálkozásokkal,
Irányok, értelmek, titkokban,
Egyre nehezebb és tragikusabb szeretni feltétel nélkül, valósan.
Mégis, a lelkem tele van veled,
A szívem a mellkasodban lüktet,
De nem tudom, hogy ez jó vagy rossz
És egyre gyakrabban érzem magam gonosznak, érzéktelennek.
Éjjel éget a kemény kérdés:
Ez szerelem köztünk vagy csak játék?
Ha csak nem buzgón hazudunk magunknak,
És várjuk szerencsénk végét...ó, be fájhat ez még!
Milyen szomorú, ha csak hazugság lenne,
Legyünk szánalmasak és banális pojácák.
Ebben a világban - tele haraggal -
Legyünk gyalogok az ő sakktábláján.
...Hogy szerettük egymást – kétségtelen,
Hogy szeretjük egymást - ebben egy kicsit kételkedünk,
De lehet, hogy ez csak egy sejtés...
Mert a szerelem egyszerre méz és keserűség mibennünk.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. október 22. kedd,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
