|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Már belevész ez a nyár az idők rohanó folyamába,
távoli fényei múlnak az ősz peremén a hevének,
szívem alig ver, a lelkem a szél darabokra cibálja,
és belehalkul e búba az ajkon az édeni ének.
Messzire tűnt ölelésed előlem a múlt bugyorában,
éj-puha arcod elúszik a fák koronái között már,
elvegyül és belefoszlik az elfeledés szigorába,
fojtogató a hiánya, le nem csitul és hevesen fáj.
Merre keresselek én, hova fussak az éjben utánad,
hol tudom újra megélni e nagy szerelem lobogását,
vagy marad erre az őszre csupán csak a kései bánat,
felveri udvaromon cövekelve ma végleg a sátrát?
|
|
|
- február 09 2023 18:00:52
Hmm... remekül végigvezetted eme romantikus versedben az elmélkedést. Érdekes, hoigy milyen életszerűnek tűnik. Pestiesen szólva: 'Te tudsz valamit...'
Jó, ha mondom = 5*
Az utolsó két sorod, kiválóan megkoronázta az eszmefuttatásodat!
Poétasöleléssel, főhajtással: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- február 10 2023 18:22:28
Köszönöm az értékelésedet, kedves Ferenc. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
