Napkorong

A magyar szó

Fenyőkoszorúzta virágos völgy ölén
Aranyszavú madár puha fészket rakott...
Halljátok-e dalát, milyen szépen csendül!
Nyissatok ablakot!
Tárjátok ki neki örök szeretettel
Legmélyebb rejtekét érző szíveteknek!
Zárjátok be oda az édes magyar szót,
Mint ahogy a bércek kincset rejtegetnek.

Égbe nyúló fenyők fölzúgnak örömmel:
„Hozott Isten, te szép, aranyszavú madár!
Fészkedre borulunk, hogy édes otthonod
Legyen ez a határ!
Dalolj, madár, dalolj! Zengd be ezt a tájat,
Hogy virág fakadjon dallamod nyomában!
Csöndes rebbenéssel telepedj le sorba
A havasi pásztor kicsi kunyhójában!”

Megreszket a bércek kincstermő kebele:
„Milyen bűbájos hang! Tündér muzsikája?
Szebb, mint a szívemnek, mint arany szívemnek
Csengő dobbanása!
Muzsikálj, te tündér, bűvös muzsikádon!
Varázslelkű dalod legyen az én dalom!
Én majd a szívemen, arany szívemen át
Százszor, ezerszer is visszhangoztatom!

Tűzzetek lobogót a hegyek ormára,
Lengesse zászlónkat valamennyi fenyő!
Aranyszavú madár szép szavába zengjen
Nemzeti ős erő!
Csengj, te szép magyar szó! Dalold be magadat
Erdő zúgásába, patak csörgésébe,
Völgyek ölén zengő harang kongásába,
Fölnevelő dajka altató dalába,
Születő gyermek bölcsőrengésébe!”

Pósa Lajos:1850 - 1914

Das ungarische Wort

Auf dem Schoss von Kiefern umrankten Blumentals
ein Vogel mit goldenem Wort baute ein Nest,
Höret ihr seinem Lied, wie wunderschön es klingt!
Öffne dein Fenster fest!
Verbreitet ‘d zeiget ihm mit ewiger Liebe,
die zu tiefsten Geheimnisse euren Herzen!
Verschliesst in dem das süsse ungarische Wort,
wie der Schatz gehütet wird oben von Bergen.

Die Himmelhöhe Kiefern summen vor Freude:
„Gruss Gott Vogel komm mit deinen Worten herein!
Wir neigen uns vor dein Nest, vor deiner Heimat,
lass dies die Grenze sein!
Sing, Vogel, sing! Lass diese Landschaft besungen,
damit Blumen nach Ihrer Melodie spriessen!
Beruhig dich und mit leisen flattern flieg rein,
in der schönen Hütte des kleinen Berghirten!"

Der Schatztragende Busen des Berges zittert:
„Was für eine bezaubernde Stimme! Feen klang?
Schöner als mein Herz, als meines goldenen Herzens,
das Läuten, der Gesang!
Spiel nur du, Fee, deine magische Musik!
Lass deines magischen Liedes, meinem Lied sein!
Ich werde durch mein Herz durch mein goldenes Herz,
ich wiederhole tausendmal, wenn es muss sein!

Setzen Sie eine Fahne auf den Berggipfel,
alle Kiefern sollen unsere Flaggen schwenken!
In dem Lied sollen die schönen Worte klingen
‘d die Ahnenmacht wecken!
Klinge, du schönes Ungarn Wort! Sing du dich selbst
zum Rauschen des Waldes, zum Rauschen des Windes,
zu dem Läuten der Glocke, im Schoß der Täler,
zum Mutters Wiegenlied, und der Kinder Pfleger,
in die Wiege eines geborenen Kindes!"

Fordította: Mucsi Antal-Tóni