|
 Vendég: 123
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Magába roskadva rám tekint egy férfi,
Fáradt szemébõl a félelmet olvasom ki.
Egy kis táskát tart õ, a bal kezében,
Mit szívéhez szorít markával erõsen.
Talán az a táska rejti életének titkait,
S abból megmaradt, összes emlékeit.
Emlékeket, mi számára oly fontosak,
Mit elmúlt életébõl, magáénak mondhat.
Lehet, hogy önhibáján kívül került ide?
Vagy talán, a sorsa rendelte õt ide?
De hogy nekiszánt életét, le tudja élni,
Sokat kell még neki ezért szenvedni.
Többen vannak, kik hidak alatt laknak,
S a házak üres sarkaiban alszanak.
Nincs, hol lehajthatnák fáradt fejüket,
Mert otthontalanul élik sivár életüket.
Napról-napra tengetik szomorú sorsukat,
S koldulással töltik el üres napjaikat.
Az éhezéssel küzdenek meg minden nap,
S betegségtõl szenvedve harcolnak.
Vajon, miért kell ennek így lennie?
S a mi Istenünk, miért nem tesz ellene?
Talán valóban ez lenne az õ akarata?
Hogy emberek éhezzenek utcán haldokolva?
S bár sok mindent elvett tõlük a sors,
Mit már nem kaphatnak soha vissza,
Egyvalami mégis megmaradt számukra,
Emlékeik, mit nem vehetnek el tõlük soha.
Rosszul érzem magam ettõl a tekintettõl,
S a mai napig, nem megy ki a fejembõl.
Összeszorult szívvel gondolok erre vissza,
Mert igazán, segíteni se tudtam rajta. |
|
|
- április 23 2008 08:47:46
Igazad van, kedves Csilluci!
Ha adunk is egy keveset a magunkéból, azzal még nem hoztuk helyre az életét. És nem tudunk mindenkinek adni, aki rászorul!
Sajnálatos,hogy ilyen idõket élünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
