Napkorong

Isten hozzád

Bércről visszanéz a vándor,
Vígan int kies hazája,
Ott mosolyg a róna táj:
De a messze távozónak
Szíve vérzik, szíve fáj;
Zeng felé a búcsuszó:
"Isten hozzád, bújdosó!"

Bérc alatt áll völgyek árnyán,
Csak felhőket lát honából,
Elmerűlt a róna táj:
Ámde búja nem maradt el,
Szíve gyászol, szíve fáj;
Zeng felé a távol szó:
"Isten hozzád, bújdosó!"

Bérc és völgy is elmaradtak,
Felhőt sem lát már honából,
Ábrándkép a róna táj:
Búja mint az ég kíséri,
Szíve vérzik, szíve fáj;
Mély keservvel zeng szava:
"Isten hozzád, szép haza!" -

Múlnak évek, fürte ősz már,
Elfeledte rég hazája:
Ám a kedves róna táj
Sírig képben él előtte,
Szíve gyászol, szíve fáj,
S a halónak vég szava:
"Isten hozzád, szép haza!"

Bajza József: 1804 - 1858

Gott sei mit dir

Der Wanderer blickt zurück von First,
sein wüste Land winkt fröhlich zu,
das Blachfeld lächelt ihn an:
Aber für die Fern gehenden
sein Herz schmerzt, wie ein Tyrann;
Das Abschiedswort an Renner:
"Gott segne dich, flüchtender!"

Berg und Tal lässt er hinter sich
nur Wolken sieht er von daheim,
auch versank schon das Tiefland
doch seiner Trauer, nimmt er mit;
Sein Herz schmerzt, es ist kein Halt;
‘d das Wort klingt: oh Elender:
"Gott segne dich, flüchtender!"

Berg ‘d Tal wird zurückgelassen,
keinen Wolken sieht von daheim
ein Wunschbild ist das Tiefland:
Ihn begleitet wie der Himmel,
sein Herz blutet, es ist kein Halt;
‘d die Worte wie vom Beirat:
"Gott segne dich, schön’ Heimat!" -

Das Jahr vergeht, Locke ist weiss,
sein Land hat ihn längst vergessen:
Doch das liebliche Tiefland
wie ein Bild sieht er sein Grab,
sein Herz trauert, es ist kein Halt
‘d sein Wort vor dem Tod eintraf:
"Gott segne dich schön’ Heimat!"

Fordította: Mucsi Antal-Tóni