Napkorong

William Cowper:
THE NIGHTINGALE
AND THE GLOW-WORM

A nightingale, that all day long
Had cheered the village with his song,
Nor yet at eve his note suspended,
Nor yet when eventide was ended,
Began to feel, as well he might,
The keen demands of appetite;
When, looking eagerly around,
He spied far off, upon the ground,
A something shining in the dark,
And knew the glow-worm by his spark;
So, stooping down from hawthorn top,
He thought to put him in his crop.
The worm, aware of his intent,
Harangued him thus, right eloquent:
“Did you admire my lamp,” quoth he,
“As much as I your minstrelsy,
You would abhor to do me wrong,
As much as I to spoil your song;
For ’twas the self-same power divine,
Taught you to sing and me to shine;
That you with music, I with light,
Might beautify and cheer the night.”

The songster heard his short oration,
And warbling out his approbation,
Released him, as my story tells,
And found a supper somewhere else.
__________________________________
.
William Cowper:
CSALOGÁNY ÉS
JÁNOSBOGÁR

Egy csalogány napokon át
Dalolta végig faluját,
Nem némult el előző este,
S nem, mikor jött a naplemente,
De mert érezte: éhes ő,
S az érzés oly követelő,
Sóváran pillantott körül,
És látta, hogy a fű közül
Valami apró fény jelel…
Jánosbogár! – ismerte fel,
S bekapni ily jó falatot
Bokor hegyéről lecsapott.
A bogár viszont éber volt,
S ravaszul ekképp szónokolt:
„Te megcsodáltad fényemet,
Miképpen én az éneked.
Ha nem bántasz, ígérhetem,
Torkodat meg nem égetem;
Egy erő tanít, isteni,
Dalolni is, meg fényleni;
Lámpám és a te muzsikád
Együtt szépít meg éjszakát...”

E hízelgést a dalnok, persze,
Hiú madár, simán bevette,
S a bogarat elengedvén
Mást vacsorált… Eddig mesém!

* * * * *