Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúlius 22 2026 14:56:53
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 9
Tag: KiberFeri

Regisztráltak: 2,225
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Thurzó Lajos: A Tiszánál / An der Theiss A Tiszánál


A Tiszánál

Szülővárosom öreg lábainál
már régen öleltem a Tiszát.
Vizén a szőke fényeket
régen itta már szemem,
s intett a bánáti hát
rajzos, kedves képeket nekem :
falutornyot, karcsút,
hol ég alá szalad a nyári út,
borzos fákat, kiserdőt,
lapuló tanyákat.

Most itt vagyok kicsit megint,
s hallgatok a Tiszánál.
A megölt híd csonka lábán
köd ül, nyalja az egykor erős út roncsait.
Túl a vízen varjak sötét pontjait
himbálja a csenevész erdő,
kopasz fáinak meztelen hegyén
a téli szél.
Az öreg folyó fagyos hátát hó fedi.
Vékony jegén apró lábnyomok futnak, merészek,
s fejem felett a fán, a szürke légben
hideget lehel, borzong a télben
elhagyott, árva fészek...

Távol, a révnél
nem engedték bebőrödzni
hosszú csíkban
vizét a vén folyónak.
Nincs erő a régi hídban,
s most öblös komp szállít
új vesszőt régi fonónak,
s embert, kosarat, hordót, kocsit.
A vén erdő-darab csak azért is nagyokat ásít,
ha valaki kötelet rángató pipáknak sápit:
„Siessünk kicsit...”


Hej, régi út ez a két part között, ma
Bácska és Bánát határán
vizet járó, nyöszörgő, öreg fa.
Jól ismerem: ősszel szőlő nevet rajta és forr,
hűvös dinnye reped a nyárban,
télen aranyló bor
csobog és feszül hordók öblös hasában...

Fehér fák alatt de jó így állni,
hallgatni és merengni
melletted, drága Tiszám.
Lélekkel magasba szállni,
bámulni a lomha, téli tájba,
mely kereted, és kezd derengni már ...

Te mondod, öreg folyó,
ki láttál már erre sok vihart,
érzem én is veled:
szebb most a régi part
Csillognak a fagyos kövek,
él a gát.
A múlt rozsdája marja már itt az igát.
Tudjuk mi ketten rég,
valljuk is hittel:
Ha alvó földek gyomos ugarán még
vak vágyak tüze ég is,
s az öntudat szemeket nehezen tágít,
szunnyadó Tisza-tájon mégis
új idők, szebb holnapok fénye világít..

Thurzó Lajos: 1915 – 1950


An der Theiss

Zu den alten Füßen meiner Heimatstadt
lang habe ich den Theiss nicht mehr umarmt.
Am Wasser die blonden Lichter
schon lang trunken meine Augen
drüben war Banat umrahmt,
wo malerische Bilder auftauchten:
der Dorf Turm, die schlanke,
wo der Weg in dem Himmel verläuft',
buschige Bäume, kleiner Wald,
drückende Bauernhöfe.

Jetzt bin ich wieder kurz daheim,
‘d sehr schweigsam bin bei der Theiss.
Auf dem stumpfen Bein der Brücke
Nebel sitzt und leckt die Trümmer auf dem einst starken Weg.
Die dunklen Krähen Flecken über dem Wasser
wird vom kümmerlicher Wald geschwungen,
auf dem kahlen Gipfel seiner nackten Bäume,
der Winterwind.
Der zugefrorene Fluss ist mit Schnee bedeckt.
Winzige Fussspuren laufen auf dem dünnen Eis, kühn,
‘d über meinem Kopf auf dem Baum in grauem Luft
atmet kalt und zittert fest im Winter.

Weit weg von der Fähre,
sie liessen ihn nicht einengen
in langen Flur,
das Wasser des alten Flusses.
Keine Kräfte an der Brückenstruktur,
jetzt ist die Fähre da,
neuer Ziele für die Fuhre,
Mensch, Körbe, Fässer, Bauernwagen.
Nur darum gähnt so gross und viel das uralte Waldstück, ja
wenn jemand dem Seil ziehenden Pfeifen so laut anschreit:
„Hurra beeilen …“

Alt ist der Weg jetzt zwischen beiden Ufern,
an der Grenze von Bácska ‘d Bánát
alter Baum steht im Wasser und stöhnt,
ich kenne es: Im Herbst lachen Trauben darauf ‘d wallen,
kühle Melonen, rissen im Sommer
im Winter goldener
Wein, gurgelt und presst im dicken Bauch von Fässern.

Unter den Bäumen zu stehen, ist gut
zum Zuhören ‘d Nachdenken,
neben dir, mein lieber Theiss.
Mit der Seele ganz hochfliegen,
auf die träge Winterlandschaft zu starren,
in diesen Rahmen, und jetzt dämmert es …

Du sagst es, alter Fluss,
die vielen Stürme sah früher,
ich fühle auch mit dir:
Schöner ist das alte Ufer.
Die gefrorenen Steine glänzen,
der Damm lebt.
Der Rost der Vergangenheit bereits am Joch sägt.
Wir wissen es beide,
‘d sagen mit Glauben:
Wenn die schlafenden Äcker an Unkräutern leide’
das Feuer blinder Begierden brennt
und das Selbstbewusstsein öfters schwieriger denkt,
und in der schlummernden Theiss-Region rennt,
das Licht neuer Zeiten an besserer Morgen kennt.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
22/07/2026 14:56
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
21/07/2026 07:47
Üdsvözlök mindenkit!
KiberFeri
20/07/2026 08:06
Üdvözlök mindenkit!
GreVita
20/07/2026 03:34
Mindenkit üdvözlök!
KiberFeri
19/07/2026 09:27
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
18/07/2026 11:18
Üdvözlök mindenkit!
GreVita
18/07/2026 09:24
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
KiberFeri
17/07/2026 08:36
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
16/07/2026 07:32
Üdvözlök mindenkit!
GreVita
16/07/2026 06:50
Szép nyári napot kívánok!
GreVita
15/07/2026 07:07
Jó reggelt kívánok, szép napot!
KiberFeri
14/07/2026 16:21
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
12/07/2026 08:23
Üdvözlök mindenkit!
vali75
11/07/2026 16:22
Szèp napot kívànok!
KiberFeri
11/07/2026 07:51
Üdvözlök mindenkit!
Napkorong.hu alapítva: 2007
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes