Napkorong

Bukaresti strófák

Megérkeztek a hollók Bukarestbe,
(ünneplő, vén hivatalnoksereg)
az erdő zengő kristállyal belepve,
jég zizzen ott s az ágon hó remeg.

Hegyek alatt a hóba fúlt kisváros
űzött el engem s konok közönye,
az egyformaság és a pletykagyáros,
röghöz tapadt pénzgyűjtők özöne.

E roppant ifjú város betakar,
emlőjén lóg ezernyi furcsa szerzet,
(erdei holló s szélhordta magyar)
kiket az éhség és az élet kerget.

Üvöltöző utcai árusok,
Kelet s Nyugatból ízes keverék,
fényes körút s gyanús sikátorok,
csodás blokkházak s alattuk szemét, -

a Város vagy nekem! Habzsolsz mohón,
és dúsan terített asztalodról
hulló morzsán bár, éhen mégse hal,
- erdei holló s szélhordta magyar.

Erdélyi Ágnes: 1914 – 1944
(Radnóti Miklós féltestvére)

Strophen aus Bukarest

Die Raben sind in Bukarest angekommen,
(Frohlockendes alte Beamtenhaufen),
der Wald voll klingendem Kristall benommen,
Eis knistert ‘d Schneeflocken am Ast raufen.

Eine im Schnee erstickte Kleinstadt in den Bergen
und seine Verbohrtheit hat mich verjagt,
die Einförmigkeit ‘d, der Klatsch und der Menschen,
Flut von Geldsammlern, die an Erdschollen nagt.

Diese junge Stadt einhüllt mich scheinbar,
tausend Fremde hängen an seiner Brust,
(Wald-Rabe ‘d vom Wind verwehte Ungar),
die das Hunger ‘d das Leben verfolgt just.

Sehr laut schreiende Strassenverkäufer,
eine würzige Mischung aus Ost und West,
glänzender Allee ‘d obskure Heuchler,
wunderbare Blockhäuser in Müll versteckt,

du bist die Stadt für mich! Du schlingst gierig,
‘d von deinen gedeckten Tischen abfiel,
obwohl sind nur Krümel, verhungert nicht gar
Wald-Rabe ‘d vom Wind verwehte Ungar.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni