Napkorong

Kék

Mentem keresztül a Margithídon.
Nem volt még este, csak alkonyodott,
A nap a hegy mögé már lebukott,
Levegőt hozott a Duna szele,
Budai illat is vegyült bele.

Néztem alattam a Duna vizét,
Lassan hömpölygött hatalmas teste,
Kék takaróval fedte az este,
Kék volt a sirály, amely habját súrolta,
Kék az örvény, mely a pillért karolta,
Valami kék áradt belőle szét.

Szemem áttért a szemközti hegyre.
Kék palást borult rá két büszke vállára,
Kék fátyol szállott le a Citadellára,
Kék fényben csillogtak a házak lámpái,
Kék ruhát öltöttek a parkok nagy fái,
Valami kék ömlött mindenből egyre.

Néztem mint ragyog fölöttem az ég.
Valami kék áradt belőle széjjel,
Kék üzenetet küldött az éjjel,
Magasan végtelen kék tenger terült el,
Egy felhő érkezett, a kékbe merült el.
Valami kék szállott, valami kék.

Kék volt a víz és a hegy és az ég,
Két halvány árnyékcsík bontotta szét
Az eget, hegyet és Duna vizét.
Mese volt, álom volt, tündérvilág.
A tavasz ment mellettem a hídon át.

Szenes Hanna: 1921 – 1944

Blau

Ich ging über die Margaretenbrücke.
Abend war noch nicht, doch dämmerte im Land,
die Sonne ist schon hinter dem Berg verschwand,
der Wind brachte noch Donau Luft dazu,
auch der Geruch von Buda mischte sich zu.

Sah unter mir das Wasser der Donau,
sein riesiger Körper floss so langsam,
der Abend bedeckte es mit blau achtsam,
Blau war die Möwe, die den Schaum streifte,
‘d der Wirbel, der die Säule umarmte,
blau schiente hier rundum der ganze Gau.

Mein Blick wanderte drüben an den Berg.
Ein blauer Deckel über beiden Schultern,
ein blauer Schleier legte über die Brunnen,
die Häuser leuchten alle mit blauem Licht,
die Bäume der Parks wurden, blau bestricht.
Etwas Blaues strömte aus dem Bergwerk’.

Ich sah über mir das schönste himmelblau.
Etwas Blaues strömte daraus heraus,
der Nacht schickte uns einer blauen Maus,
hoch oben erstreckte sich ein blaues Meer,
eine blaue Wolke flog immer hier ‘d her.
Etwas Blaues im schönsten Himmelsblau.

Das Wasser, der Berg und der Himmel waren blau,
mit dem Schattenstreifen trennte man es, sehr schlau
den Himmel, der Berg und Donauwasser genau.
Es war ein Märchen, ein Traum, ein Märchenland.
der Lenz lief die Brücke neben mir entlang.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni