|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Újra hív a Tél a kályhához beszédre.
A varjak átszelik a levegőt, mint valami szögek
És én szeretem fülemben, ahogyan csikorog a csend.
-Alighanem az utcákon elindultak megrakott fával a szekerek.
Szürkület. Ha valaki hirtelen kopogtatna az ajtón,
Persze azt mondanám neki: gyere be! És ő belépne.
Bennünk lévő csend és a leesett est a szőnyegnek gyűrődésén
Úgy forrna, mint egy meleg szamovár dala.
Nem kérdeznél semmit, de várnád a választ...
Azt mondanám: belőlem a fény kifolyt.
-Akarod, hogy a tűzhely mellé tegyem a selyemcipődet?
Hallgatásod zavart, kint csak a szél fújt.
Istenem, olyan kicsik a lábaid, de vonzóak,
A szavak tiszták maradnának bennünk, mégis súlyosak,
Lehet, hogy félnék nem kitalálni, mit jelent a teremtményed,
Akit a zord tavasz oly korán ide taszított.
Sejtettem, hogy tél van kint, a varjak után
És szerettem volna oda adni valakinek,
Hogy elrejtse lelkedet megőrzésnek,
Mint egy levél alá nőtt árnyékot. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
