Külhonba távozott bolond balog,
de néha-néha visszasompolyog,
hazát, gatyát cserélve, lelke bősz,
mutatva, bárhogy is van, ő a hős.
Pedig csupán a gyáva mása lett,
ki önmagára vetve most követ,
baját sziszegve visszaköpködi,
s kesernyeségeit, mi van neki.
Erényeit sorolja balgatag,
bigott borúja alkoholba csap,
dühöngve szórja átkait haza,
sötét a lelke, bár az ő baja.
Pedig, ha lenne mersze, itt hazát
is építhetne, persze, hát, nahát,
ugyan nehogy te mondd meg azt neki,
mi őt, a szolgalelket élteti.
Idegeneknek mossa szennyesét,
hajol gerince érte szerteszét,
de már hiába, megmarad balog,
csupán a szája jár, te tudhatod.
|
|
