a vaknak nem biztos
hogy sötét a sötét
a látó sem látja mindig
az örömlét fényét
tiszta szemmel is lehetünk
homályosan suták
az autisták
sosem voltak buták
kéz nélkül is
festhetünk képeket
fül nélkül is
hallhatunk szépeket
a beteg is vágyja
a boldogságot
pénzért nem lelünk
ilyen ajándékot
szeretetet az is
számolatlan adhat
kinek szívében
szikék arattak
ereket billentyût
kamrákat
ezért hát HISZEM
hogy a vak is láthat
a béna is járhat
álmok útján bátran
s jómagam is
amelyikhez tartozom
attól nem félemberként
roskadok sorsomon
sõt TÖBB lettem
mert testemben
ezernyi önzetlen
ember vére lobog!
denes - április 24 2008 12:06:28
Szép, hálaadó vers ez, sok tanulsággal.
alliteracio - április 24 2008 17:33:18
KÖSZÖNÖM, kedves Dénes.
Valóban így van!!
zsuzsu - április 24 2008 18:15:24
Csodálattal adózók a pozitív gondolkodásodnak. Bárcsak mindenki így látná. Nagyon tetszett. Szeretettel: zsuzsu
sziszifusz - április 24 2008 20:58:42
szépen felvezetted versedben saját sorsodig jutva azt a világképet, amelyet minden kultúrált embernek vallania kell. ha látszólag fogyatékos embereket megítél
Magvas gondolataid mélyen igazak, és remélem jól mûködik a mûtött szíved! De ez nem is kérdés, hiszen csak olvasni kell verseidet, abból kiderül.
alliteracio - április 25 2008 06:15:26
Köszönöm szépen hozzászólásaitokat!!!!!
(A szívem meg jobb, mint "újkorában"!!!!....Lám, nekem két születésnapom is van....Épp 10 éves leszek az idén júliusban!
Üdv:
Ági
