|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
S a fekete kenyér után
Nyöszörgő szűküléssel félretolta,
örvénylő, vad férfisikolya zúgott,
mint a fagyos bóra:
Asszonyom!,
nincsen pénzem koporsóra.
Nekiszegett útján ájultan és nesztelen botlott
a gazdagok pompázó kelyhéből
ezerszinben villámló transzparansek
fölhasitották szemeprizmáin a vak fájdalmat
s a sikátorokba hiába menekült már futva,
a városon áttüzelt a fény s ő kábultan
hullásra éretten tudta,
hogy neki még gyertyára sem futja.
S égett, lövelt, ölt a transzparens,
az autók bőgve feltomboltak a járdáig,
reménye megakadt egy-egy Laincsián.. . :
uram!, nézze, csak ennyi a hiány
s alig csörgetett meg tenyerén néhány parát,
a soffőr köszönt: jóéjszakát.
S ő ment uccáról-uccára,
néha derékigverő szégyenben állt meg a sarkon
és nyilt a szája pár jó szóra:
Uraim!, nincsen pénzem koporsóra.
Másnap már koldus deliriuma a palánkhoz
őrjítette s szorongva lesett a hullaházba
és szedte, csupálta a barna deszkát
kopácsolta és faragta
s agyának megrenditő találkozása
a józansággal, koporsóba formálta
az idétlen, korhadt deszka káoszt.
Kunyhója előtt ezren röhögték,
valaki kivált a tömegbarnaságból
és félve lapult távol: Örült!
ö tűrt
és kalapácsával rákocogott a férges fára.
Formálta s a rajban felözönlők ha kérdezték
a furcsa tempót,
ajka sirva csempült mosolygóra:
Uraim !,
hiszen nincsen pénzem koporsóra.
Bencz Boldizsár: 1901 – 1949
Und nach dem Schwarzbrot
Er schob sie mit stöhnender Stimme sehr karg,
sein wild wirbelnder männlicher Schrei brüllte
wie die Bora sehr stark:
Du mein Weib!
Ich hab’, kein Geld für einen Sarg.
Er stolperte ohnmächtig und geräuschlos auf seinem Weg
aus dem prächtigen Kelch der Reichen
blinkten die Transparente in tausend Farben
aufrissen den blinden Schmerz durch die Augenprismen
und er rannte flüchtend und vergebens in die Gassen,
das Licht brannte durch die Stadt und er war benommen
zum Umkippen reif wusste schon,
dass ihm nicht mal für die Kerzen reicht.
Und das Banner brannte, schoss, tötete,
die Autos brausten hupend bis auf den Bürgersteig,
seine Hoffnung blieb an einzelnen Lancia hängen:
Mein Herr, sehen Sie, das ist alles, was fehlt,
‘d rasselte kaum ein paar Münzen in seiner Handfläche,
der Fahrer hat gegrüsst: Gute Nacht.
Und er ging von Strasse zu Strasse,
manchmal blieb er mit hüfthoher Scham an der Ecke stehen
‘d öffnete den Mund für paar Worte:
Meine Herren, ich habe kein Geld für einen Sarg.
Am nächsten Tag ist er schon im Bettlerwahn bei der Sänfte
wahnsinnig, blickte er ängstlich in die Leichenhalle
’d er hob und riss die braunen Bretter auf,
er hämmerte ‘d geschnitzelte
‘d das obszönes Zusammentreffen des Gehirns
mit Nüchternheit, formte er daraus einen Sarg,
von der pumpte, morsche Bretterchaos.
Vor seiner Hütte lachten tausend Menschen,
jemand hebt sich von der braunen Masse ab,
verbarg sich in Ferne: Freute sich! Fröhlich
höflich,
klopfte mit seinem Hammer auf das Wurmigen Holz.
Zu Recht geformt, ‘d, die zum Schwarm strömenden fragten
der seltsame Vorgang,
seine Lippen kräuselten sich zu einem Lächeln:
Meine Herren!
Ja, doch, weil ich kein Geld hab’ für einen Sarg.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
