Messze vagy tõlem, s tõled - egyértelmû -
távol vagyok én,
ha a szomszédban lennél, akkor sem hiszem,
hogy velem lehetnél.
Mit mondhatnék, kedves,
tudod, ez az élet
már biztos, hogy nem nekünk tervez
közös holnapot.
Ne nézd hát a jövõt,
inkább a jelenben
szeresd a nekünk szánt perceket,
s csókold emlékké
a közös tegnapot.
Most helyetted itt van nekem
a decemberi esõ.
Felettem a zordon felhõ
biztosan elintézi,
hogy nekem mégse kelljen
egyedül hazamenni...
Jöjj, esõ, legalább te maradj velem,
ernyõmön pergésed jól elfér...
ha már kedvesem nem lehet mellettem,
legyen, ki hazakísér.
denes - április 24 2008 12:01:31
Szép lett, legalább volt egy "vízcsurgató" párod!
Magdileona - április 24 2008 13:44:01
Köszi szépen nektek!
Sancho - április 24 2008 14:50:08
Nagyon szép kép, tetszik!
Grt. Sancho
Magdileona - április 24 2008 21:29:49
Köszönöm, kedves Sancho!
szoszircsi - április 24 2008 22:17:04
[b]Magdika...már a versed címe is telitalálat....
...az egész alkotáson végigvonuló borongós hangulat az uralkodó...és a felvillanó jelen-perc...az itt és most megélése ad némi fényt a kapcsolatnak...bár a közös tegnap végképp a lemondás jele...
...fantasztikusan vonod bele az esõt...ami sok emberben eleve a rossz hangulatot idézi.../ én abszolút kivétel vagyok!!!...mert imádom a tisztaságát..a megújulást....amit magával hoz.../ ..és ezt kihasználva...illetve felhasználva...egy igazán szomorú...de nagyon mély érzelmeket felszakító vers született....
..a felállított ellentét...a közös holnap...és a közös tegnap gondolata...nagyon szépen kiemeli a múlt szépségét és a jövõ reménytelenségét...
Remélem azóta elállt az esõ...
szeretettel[/b]
szí.
gondola - április 25 2008 18:53:44
Értem. Nagyon jól megírtad.
Sancho
