|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Halál hattyúi
Nehéz drapériák szakadtak le,
az est megbirkózott a nappal,
valaki sirni akart
és régi nóták bimbóztak ki
a szemekben.
Vándorokat
az országút porából felölelte
a játszi húrokon zengő ür,
az éj elaggott léptekkel
hall el uj ázva köszönt,
diadalmas aranyát rég lelopta
baldachinjáról az alkony
és Idám álma felbolyhozott
a csillagokig.
Messziről ijedt alakok rebbentek
zokogó csóktalanságba,
szelíden megtépte haját a lány,
a könnyeken át
kigereblyézte legszebb mosolyát
és fehéren eltűnt
a kékligetek alatt.
Bizonyos volt, hogy misztikus éjszaka
döngő padlóján járt az ábránd,
rekordot dobált két falu között
Kanizsa szive,
a tornyok összehajoltak,
vérünk lealkudta
a lakodalmas ritmusokat
és elfelejtett szakadékok
omlottak be alattunk
lavinásan a völgyi-ágyra.
Ida négerfekete haján
megdidergett a harmat,
messzi tornyokban
őrülten zakatoltak az órák,
az idő kelyhesen menekült felettünk,
szemünkből kiharcoltak
a lemondás vércséi,
vérünk bégető bárány módra
átadta magát az elbárgyulásnak,
valahol
a kakasok éberségén
kirügyezett a hisztéria,
két halom pihegve omlott össze,
mint leázott
fehér gömb-falak,
egy asszony ájultan patak fölé bukott,
szavainak szallagjait
imába bokrétázta
—és a haj fekete tengeréből
az idő felgyalázta
a megdidergett harmat
dérré fagyott csokrát.
Nehéz drapériák szakadtak fel,
a nap megbirkózott az éjjel,
valaki sirni akart
és régi nóták bimbóztak ki
a szemekben.
Bencz Boldizsár: 1910 – 1949
Todes Schwäne
Schwere Drapieren wurden zerrissen,
der Abend hat den Tag bewältigt,
irgendwer wollte weinen
und alte Noten spriessen wieder,
in den Augen.
Den Wanderer
aus dem Staub der Landstrasse umarmte
die Resonanz hohl auf der Spielsaite,
die Nacht, mit langsamen Schritten
verregnet platsch nass begrüsst,
sein triumphierendes Gold schon lang gestohlen
das Zwielicht von seinem Baldachin
und Idas Traum war schon entwurzelt
bis zu den Sternen.
Ängstliche Gestalten kamen aus der Ferne
in der schluchzenden Kusslosigkeit,
sie riss sich sanft die gerippten Haare,
durch die Tränen
sie brachte ihr schönstes Lächeln hervor
und im weiss verschwand,
unter den blauen Hainen.
Sie war sicher, dass auf pochenden Boden
ging das Bild eine mystische Nacht,
‘d schaffte einen Rekord zwischen zwei Dörfern
das Herz von Kanizsa,
die Türme bogen sich zusammen,
unser Blut hat dafür gesorgt,
dass die Hochzeitsrhythmen
und die vergessenen Abgründe
zusammenbrachen unter uns und,
wie, eine Lawine herunterfiel.
Auf Idas tiefschwarzem Haar, hat sich
der Tau ganz wild gezittert,
in fernen Türmen
die Uhren ratterten durch, wie verrückt,
und die Zeit wie ein Kelch über uns geflohen,
aus unserer Augen kämpften
die Falken des Verzichtes,
wie ein wieherndes Lamm
hat sich der Begriffsstutzigkeit ergeben,
irgendwo
über die Wachsamkeit der Hähne
auch die Hysterie hat ausgekeimt,
zwei Haufen keuchend stürzten in sich ein
wie durchgenässt
weisse Kugelwände,
eine Frau fiel über einem Bach in Ohnmacht,
und die Bänder ihre Worte
als Gebet in Strauss geformt
– und aus dem dunkelschwarzen Haar Meer
die Zeit hat es schändlich gemacht,
des festzitternden Taus
zu Raureif gewordene Strauss.
Schwere Drapieren wurden zerrissen,
der Abend hat den Tag bewältigt,
irgendwer wollte weinen
und alte Noten spriessen wieder,
in den Augen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 15. hétfő,
Valér napja van.
Holnap Etelka, Aletta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
