|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kikeletkor
Szellő támad délről s fujdogál melegen,
Olvasztja a jeget a büszke bérceken,
Üdül a föld, arcán mosoly kezd látszani,
Szegény rabnak végre tágulnak láncai.
De még se higy vakon, mert az idő csalárd!
Még zúz, jég fedheti az ébredő határt,
A tél boszút állhat a füvön, levelen,
Mely bizván, legelsőbb, földön, fán megjelen.
Már is kél a vihar... nem vihar az, mely kél...
Sötét bár, nem felhő, - zugó bár, de nem szél!
Baljós, félemletes, küldött holló-csoport,
Mit érez...? merre tart...? és hol fog ülni tort...?!
Tompa Mihály: 1817 - 1868
Im Lenz
Eine Brise erhebt aus dem Süden ‘d weht warm,
es schmilzt das Eis auf stolze Gipfel gefühlsarm,
die Erde ruht, ein Lächeln erscheint an sein Gesicht,
endlich lockern sich die Ketten im Gefängnis.
Doch glaub nicht blind, denn die Zeit ist betrügerisch!
Sogar Schnee ‘d Eis bedecken oben noch den First,
der Winter kann an Gras ‘d Blätter Rache nehmen,
was zuerst am Boden und an dem Baum zu sehen.
Der Sturm braut sich zusammen, doch es ist kein Sturm,
zwar schwarz, doch kein Schmauch, – es rauscht zwar, doch kein Öl Turm!
Eine Gruppe finsterer, ängstlicher Raben,
was fühlt? Wohin geht? ‘d, wo wird der Orgie starten?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
